Századok – 2004
Közlemények - Balogh Piroska: „Comiunctio interna organica”. Schedius Lajos állam- és társadalomelmélete a kora-reformkorból V/1229
1230 * BALOGH PIROSKA ve, hogy a tanulmány célkitűzése, azaz a nemzetiség fogalmának meghatározása eleve lehetetlen ekkora terjedelemben. A De notione atque indole organismi című értekezésnek pedig korabeli értelmezése nem ismert, annak ellenére, hogy publikálásának körülményei igen attraktívak: a pesti egyetem Mária Terézia által történt újjáalakításának 50. évfordulóján hangzott el ünnepélyes szónoklat formájában, majd nyomtatásban is megjelent. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy az értekezés egy példánya fellelhető még a Muséum National d'Histoire Naturelle könyvtárában, Párizsban is.8 A két szöveg első és ez ideig egyetlen együttes interpretációja Doromby Karola Schedius-monográfíájában olvasható.9 Ezt az értelmezést a klasszikus biográfia szabályait követve elsősorban az ismertető célzat szervezi: a magyar cikkről részletes, a latin szónoklatról vázlatos, néhány nyelvi félreértéssel terhelt kivonatot kap az olvasó, ismertetve a szövegek által hivatkozott forrásokat, továbbá egy bátortalan megjegyzéssel kapcsolódva némiképp a kortárs recepció elutasító-elimináló jegyeihez: „Kár, hogy Schedius nem fejti ki bővebben, mit tart egy nemzetből való származásnak, mert így mégsem tisztázódik az a kérdés, hogyan fogta fel pl. a magyarországi németségnek a magyar nemzethez való viszonyát."10 Míg a fogadtatástörténet eme korai és középső szakaszát a felejt(et)és mechanizmusai határozták meg, A' Nemzetiségről című cikk legfrissebb interpretációja az uralom stratégiáit alkalmazza. Vattamány Gyula a korporális metaforika társadalmi kontextusának száz évét vizsgáló esszéjében1 1 kiindulópontként szerepelteti a Schedius-szöveget, pontosabban annak egy részletét, az „assimilare" terminusra fókuszálva. A Doromby-monográfiától eltérően azonban a fogalomértelmezésnél nem a nemzetiségi problematika kontextusát veti fel, hanem merész asszociatív vonalon haladva a darwini „fajközi harc" elmélete, majd Vörösmarty Zsidóügy című cikkének felidézése mentén eljut Kiss Sándor a „zsidókórság" fogalmával aposztrofálható fajelméletének értelmezéséig, kiegészítve némi aktualizáló Sartre-interpretációval. Mindebből két következtetés tűnik levonhatónak: Egyrészt a Schedius-szövegek olyan problematikát vetnek fel látens módon, melynek tematizálását a korabeli nyilvánosság formális és informális fórumai12 elutasították, vagy érvek nélkül, vagy párhuzamosan futó diskurzusokból (nyelvújítás) kölcsönözve az argumentációt. Ennek következtében a Schedius-szövegek is fokozottabb gyanúval olvasandók, annál is inkább, mert olyan szerzői utasításokat tartalmaz szövegük, melyek sejtetik, hogy az elhallgatás és a közvetett (terminológiai, jegyzetek révén történő) utalásrendszer alakzatainak értelmezése itt különösen lényeges eleme lehet a szövegértésnek. A hangsúlyosan alkalmazott metaforikus, néhol enigmatikus beszédmód értelmezésének metodikájában fontos lehet a kínálkozó kontextusok mérlegelése. Ilyen kontextus az a közéleti pozíció, mely a szerzőhöz asszociálva befolyásolja a 8 Central Bibliothèque, II 7 Κ jelzeten. 9 Doromby, i.m. 87-91. 10 Uo. 91 11 Vattamány Gyula: A test és a bacilusok. A korporális metaforika társadalmi kontextusának száz éve. Alföld 2004. 3. sz. 89-100. 12 Kazinczy Ferenc levelezéséről mint a korabeli nyilvánosság fontos informális teréről ld. Mezei Márta: Nyilvánosság és műfaj a Kazinczy-levelezésben. Budapest, 1994 23-111.
