Századok – 2004
Közlemények - Balogh Piroska: „Comiunctio interna organica”. Schedius Lajos állam- és társadalomelmélete a kora-reformkorból V/1229
SCHEDIUS LAJOS ÁLLAM- ÉS TÁRSADALOMELMÉLETE 1231 szövegek olvasatát, ide értve a biográfia egyes elemeit, az aktuális megszólalás formáját, megjelenési helyét. így elkerülhetővé válik olyasfajta kapcsolatok túlinterpretálása, mint a fajelmélet és a zsidókérdés irányvonala — olyan szerző írása kapcsán, kinek temetésekor életművét rendhagyó módon nemcsak saját felekezetének szónokai méltatták, hanem a pesti izraelita hitközség rabbijától is laudációt kapott.1 3 Másrészt a szövegeket meghatározó korporális metaforika kapcsán átgondolandó, mely hagyományrétegek mozgósíthatók az értelmezés-során, szem előtt tartva a szövegek utalásrendszerét, melyek kifejezetten nem az evolutív szemlélet korai klasszikusainak, W.C. Wells, S. Grimes stb. irányvonalához14 kapcsolódnak. így kivédhető olyasfajta asszociatív sorok felbukkanása, melyek a korporális metaforika mentén esetleg lineáris sorba állítanák a 20. századi olasz korporativ rendszert Menenius Agrippa állammodelljével. ,,Uralom és emlékezet szövetsége"1 5 A' Nemzetiségről írott cikk textusa a következőképp tematizálja a címben megjelölt fogalmat. A bevezető aktuálpolitikai példákkal vezeti fel a nemzetiség meghatározásának gyakorlati jelentőségét: az „Universalis Monarchia" kora lejárt, az országok megtartásának eszköze a „Nemzetiség" erősítése, amint ezt a német Bundestag, valamint a francia és olasz példa is bizonyítja — erre van szükség „Magyai· Nemzetünk" esetében is. Ezt követi egy szakirodalmi áttekintés, mely megállapítja, hogy az eddigi irodalom nem tett különbségét „Nemzet, Nép, Ország (v. Status)" fogalmai között. Rövid szerzőlista negatív minősítéssel: Arisztotelész, Platón, Ciceró, Montesquieu, Fiiangieri, Bonstetten, Zimmermann, Villers, Espiard.16 Célmegjelölés: a „nemzetiség (Nation und Nationalität)" fogalmának meghatározása. Ez először diakrón módon, történetiségében megy végbe: a szerződéselméletek koncepciójának felidézésére épül a distinkció, miszerint ha a tulajdon és élet védelmére kialakított közösség „minden utóbbi határozásai tsak a' társaságnak önnön belső voltából, vagy-is maga erejéből 's természetéből fejlődhettek ki", nemzet; ha azonban a közösség létrejötte, s „minden következő modificatiója 's kimiveltetése tsak abból a' külső kútfőből származott", akkor nép („Volk, populus") fejlődik ki. Ezt követi egy részletesebb, szinkrón szempontú, természetfilozófiai meghatározás. A deduktív sor az emberiség fogalmával indít, melyet „egész"-ként definiál. Ennek elemei az individuumok, melyek „morális testeket", azaz társaságokat alkotnak. Ezek lehetnek organikusak vagy anorganikusak, mechanikusak: 13 Beszédet mondott „a sírnál pedig Lang Mihály pesti ev. Német lelkész és Bach pesti izraelita hitszónok, ki meg nem állhatá, hogy mind maga, mind gyülekezete nevében ki ne fejezze a határtalan tiszteletet és hálaindulatot a melyet a megboldogult iránt viseltetniök szives örömök vala". Nevelési Emléklapok, kiadja Tavasy Lajos. Pest, 1847 150. 14 Ld. Vattamány, i.m. 93. 15 Assmann, i.m. 70. 16 Az utalások alapjaiként a következő szövegek azonosíthatóak: Arisztotelész·. Politika; Platón·. Állam; Cicero, Marcus Tullius: De re publica; Montesquieu, Charles-Louis de Secondât: L'esprit des lois. 1748; Filangieri, Caietan: System der Gesetzgebung. 1794; Bonstetten, Carl Victor von: Ueber Nationalbildung. 1802; Zimmermann, Johann Georg: Vom Nationalstolz. 1758; Villers, Charles-Francois-Dominique de: Coup d'oeil sur les Universités et le mode d'Instruction publique de Γ Allemagne protestante. 1808.; Espiard, Francois Ignace d': L' Esprit de Nations. 1753.