Századok – 2004
Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189
1196 KEREKES DÓRA hosszabbításának előkészítése, budai megbeszélések, tárgyalások a határvillongások megszüntetéséről stb.) nem tudtak megfelelő szakembergárdát felmutatni, így elsősorban a Haditanácsban működő tolmácsokat, néha a futárokat használták erre a célra. Egy jó tolmács azonban nem volt feltétlenül jó tárgyalópartner is. Ennek ellenére a 17. század teljes időszakában keresztül ezen a módon folytak az alacsonyabb szintű megbeszélések. A császári tolmácsok A tolmácsok nemcsak a határ menti ügyek megbeszélésében játszottak fontos szerepet, a portai tárgyalásoknál is nagy szükség volt rájuk. Az európai hatalmak kevés olyan követet küldtek Konstantinápolyba, mint a francia Pierre de Girardin (1685-1689) vagy a császáriak követe, Johann Rudolf Schmid (1629-1643). Girardin nemcsak beszélte a nyelvet, de írni és olvasni is tudott; Schmidnél csak a beszélt nyelvi képességről szerezhettünk tanúbizonyságot. A legtöbb követ azonban nem ismerte az oszmánli (török, arab és perzsa) nyelvet, így ura, állama ügyeinek intézéséhez elengedhetetlen volt számára a jól képzett és hűséges tolmácsok alkalmazása. Az európai követek először a konstantinápolyi latin keresztény negyedben, a Galata-Perában lakókat kezdték tolmácsokként használni, például a Navonikat, a Grillókat, az Oliveriket és a Fornettiket.1 7 A Fornetti család tagjai több generáción keresztül álltak a mindenkori francia követ szolgálatában. Egy Fornetti a visszafoglaló háborúk idején Konstantinápolyban tevékenykedő két állandó francia követnek, a már említett Pierre de Girardinnek, valamint Antoine de Castagnère-nek, Cháteauneuf márkijának is szolgált.18 A Grillók Velence portai tárgyalásait segítették. Ezek a tolmácsok (dragomán, terdzsümán) a szultán alattvalói voltak, és hivatásukat csak a szultáni kancellária hivatalos levelének (berát) birtokában gyakorolhatták. A tolmácsok szerepét a 16. században a keresztény diplomaták erősen túlértékelték, mivel Európában kevés olyan ember élt, aki valamely keleti nyelvben jártas lett volna. Tudjuk, hogy a legtöbb tolmács több európai államtól is kapott szolgálataiért fizetséget, megvesztegethetőségük közismert volt.1 9 Ugyanakkor a követek is tisztában voltak azzal, hogy az általuk szolgáltatott információkat nem lehetett teljes mértékben tényként kezelni, azt minimum egy forrásból még érdemes volt ellenőrizni. A korabeli oszmán protokollhoz éppen annyira hozzá tartozott a magasabb és alacsonyabb tisztségeket viselők lefizetése, „megajándékozása", ahogyan az oszmán politikai ideológiához a müdara, azaz színlelés politiká-17 Ágoston Gábor·. Az oszmán és az európai diplomácia a kölcsönösség felé vezető úton. In: Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. Főszerk.: Hanák Péter, szerk.: Nagy Mariann. Pécs, 1997. 94. 18 Egy görögnek született tolmács, akit „Furnettinek neveznek [...], de mivel Franciaország tolmácsa, joga van sárga és kerek fejfedőt viselni, amit a többi görög nem tehet meg. "*.Ambassade du M. le Comte de Guilleragues et de M. Girardin auprès du Grand Seigneur, à Paris, chez G. de Luines, au Palais, dans la salle des Merciers, à la Justice T. Girard, au Palais, dans la Grande Salle, à l'Envie et Michel Guerout, Court-neuve du palais, au Dauphin. MDCLXXXVII. 171. 19 Ágoston Gábor·. Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15-17. században. In: Információáramlás a magyar és a török végvári rendszerben. Szerk. Petercsák Tivadar-Berecz Mátyás. Eger, 1999. (Studia Agriensia 20.) 141.
