Századok – 2004

Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189

A CSÁSZÁRI TOLMÁCSOK 1195 magukat azokhoz az elvekhez, amelyeket kinevezésükkor a szultán vagy a nagyvezír számukra előírt, vagy amelyeket egy-egy szultán trónra lépésével, illetve nagyvezír leváltásakor a szinte azonnal útnak indított csaus, müteferrika stb. hozott számukra.1

4

Ezzel párhuzamosan a budai pasáknak volt egy fontos feladatköre, amelyben az ő írásaik, jelentéseik váltak iránymutatóvá Konstantinápolyban: a határvidéken zajló események megítélése és az arra adott válaszok kérdése. A magyar határvidék állapotát, politikai eseményeit a szultán és a nagyvezír, valamint az államapparátus egyéb szervei, tisztviselői a mindenkori budai pasa beküldött jelentései alapján ítélték meg. A beglerbég jelentései alapján írta meg a leveleit a szultán a császárnak, a nagyvezír a Haditanács elnökének. A mindenkori konstantinápolyi császári követen pedig a beglerbég által jelzett gondokat, panaszokat, határvillongásokat, a sajátjuknak tekintett területek paraszti lakosságának megadóztatását stb. kérték számon. Szerepük fontossága és hatáskörük nagysága miatt a budai pasákat mindig gondos mérlegelést követően választották ki. A17. században ez azért is indokolt volt, mert mindkét hatalomnak, így a szultáni szerájnak is, fontos volt a nyugati béke fenntartása. Az ide helyezett pasák többsége a budai beglerbégség előtt végigjárta a szerájiskolát, és valamely egyéb központi adminisztráción belül betöltött pozícióját cserélte fel a tartomány-vezetői székkel. Az Oszmán Birodalomban ugyanis nem a tartományokból vezetett az út a központ irányába, hanem pont fordítva. A II. Mehmed szultán (1451-1481) törvénykönyvébe foglaltak miatt egy janicsáraga szívesen cserélte fel rangját egy szandzsákbégi poszttal. A törvénykönyv kimondta: „a szandzsákbégek rangban a palota [külső részlegének] agái felett állnak. "15 A 17. századra jellemző változás az is, hogy ekkor már Konstantinápolyból Bécsbe és Bécsből Konstantinápolyba egyaránt küldenek követeket, míg a 16. században csak a magyar király küldte el megbízottjait „a magasságos boldogság küszöbéhez". A 17. századi ügyintézésnek fontos központjává vált Buda, ahová császári tolmácsok, futárok érkeztek, hogy a Haditanács, illetve a király nevében tárgyalásokat vezessenek, és ahonnan csausok, müteferrikák és néha agák mentek a császárvárosba hasonló indokokkal.1

6

Míg a császári államapparátusnak, így a Haditanácsnak, megvoltak a követei, akik a keleti ügyeket az oszmán fővárosban intézhették, addig az alacsonyabb szinteken zajló tárgyalásokra (béke megkádja); Musza pasa (1631. október utolsó dekádja-1634. június 30.); Dzsáfer pasa (1634. június közepe-1635. május 28/29); Naszuhpasazáde Hüszejn pasa (1635. május 28/29.-1637. február vége); Musza pasa (1637. február vége-1638. február 23., másodszor); Tabani-Jaszi Mehmed pasa (1638. február 23.-1639. február 5.); Ipsir Musztafa pasa (1639. február 5.-1640. február 19.); Musza pasa (1640. február utolsó dekádja-1644. március 12., harmadszor); Oszmán pasa (1644. március 12.-október utolsó dekádja); Deli Hüszejn pasa (1644. október utolsó dekádja-1645. augusztus 10-12.); Nakkas Musztafa pasa (1645. augusztus 10-12.-1646. szeptember 9.) Gévay, Antal·. A budai pasák. Bécs, 1841. 28-37. 14

Fekete, 1932. XXVI. 15

Fodor Pál: Kié legyen Pankota? Érdekcsoportok és érdekérvényesítés az oszmán hatalmi elitben a 16. század közepén. In: Századok 132 (1998) 825. 16

Zülfikár (1603), Ahmed kihája (?), Mehmed csaus (1614), Ahmed pasa (1616), Kapidzsibasi Ahmed aga (1618); Redzseb Aga (1627), Rizván aga (1634); Ahmed müteferrika, Ibrahim efendi (1636), Mehmed müteferrika (1640), Oszmán aga (1643), Haszán pasa (1649), Köprülü Mehmed egyik agája (1659), Kapidzsibasi Juszuf aga, Kara Mehmed pasa, ruméliai beglerbég (1664), Zülfikár efendi (1689), Ibrahim pasa (1699).