Századok – 2004
Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189
1194 KEREKES DÓRA A Konstantinápolyban élő európaiak egymáshoz, illetve a Portához fűződő viszonya tehát ambivalens volt. Közösségi életet éltek, és gyakran kiálltak egymásért vagy egymás alkalmazottaiért az oszmán politika túlkapásai idején. így próbálták megmenti 1570-ben a velencei követet, Marc'Antonio Barbarót, akit a két hatalom közötti ellenséges viszony miatt (Szent Liga küzdelme) felakasztottak. Ugyanígy kiálltak Balthasar Armeno, a francia követség főtolmácsa mellett, akit 1633 decemberében szintén kötél általi halálra ítéltek.11 Ugyanakkor államaik háborúja idején sokszor egymással versengve próbálták megszerezni a Porta támogatását. Ilyenkor információkat, kereskedelmi árukat és stratégiai nyersanyagokat egyaránt adtak el. A Porta és Bécs közötti hivatalos és nem hivatalos információs hálózat legfontosabb állomása Buda volt. A város számított az Oszmán Birodalom legnyugatabbi erősségének, az itt székelő legfőbb tisztviselő, a budai beglerbég sokkal nagyobb hatalommal rendelkezett, mint legtöbb rangtársa birodalomszerte. Még inkább így volt ez a zsitvatoroki békekötést követően. A 17. században a budai pasa és a bécsi udvar, valamint — elsősorban a harmincéves háború miatt — a magyar nádor közötti levelezés igen intenzív volt. A határkérdés rendezésében csak végső esetben fordultak Konstantinápolyhoz. A magyarországi területek sorsáról Bécsben és Konstantinápolyban, azaz a 17. század első felében Budán és Kismartonban, majd Buda közvetítésével döntöttek.1 2 A két nagyhatalmú partner között azonban fontos és megemlítendő különbség, hogy abban az időszakban, amíg Esterházy Miklós Magyarország nádoraként (1625-1645), a magyar király megbízásából folyamatosan tárgyalt a mindenkori budai pasával, addig oszmán részről tizenhárom beglerbég váltotta egymást.1 3 Mindezek ellenére a budai pasák, ha mégoly rövid ideig is, de hasonló szellemben és egységes irányelvek figyelembe vétele mellett vezették az Oszmán Birodalom, illetve a szultán nyugati politikáját. Tartották 11 „Ein andere grober Handel ist auch hie vorgeloffen den 12 Decembre, abendts zuvor hatt der bostangy bassa (welchen der französische ambassato [Henri de Gournay, Marcheville grófja - K.D.] filer sein gutten freündt gehaltfen]) umb den principal französischfen] dragomano [Balthasar Armeno - K.D.] geschickht, unnd alß er hin kom[m]en denselbiglen] in die eyßen schlagen lassen. Anderen tags zue morgen ist der französische pottschaffter (den man dessen avisiert) selber zum bostangy bassi hingfahren, unnd alß er seines dragom[an]o gefahr vermerckht, gäbe ers den anderen pottschafftern eylendt zue wüssen hoch fittendt, umb d[a]ß sie auch wollen dorthin komlmjen, ihme bey standt laistfen] unnd den dragom[an]o helffen erretten. Drauffist der venedigische baylo [Pietro Foscarini di Rhenier - K.D.] allein (unnd sunst kein andere) erschinen, haben alß baldt angfangen mit deß bostangy bassi officieren (dan er selbst ließ keinen vor sich kom[m]en) umb den dragom[an]o zue marckhen, accordiert[en] auch, unnd verspräche der bostangy bassi leztlichlen], daß so baldt man iene present, waß accordiert word[en] werde hinbringt en], er unfallbarlich den dragom[an]o er gegen wolle herauß geben. In deme nun drüber mit dießer hoffnung baide pottschaffter wider nach hauß gfahren, war anderseits der unschuldige dragom[an]o an d[a]ß ortt wo vor ettlich[en] jähren ein venedigischer dragom[an]o [Barisco - K.D.] hangen müessen hingfühert, unnd vor deß sultan angsicht (dan er selber verkleidter nocher geritten) auffknüpfft. Der capitan bassa, general del mare [Bosztandzsi Dzsáfer pasa - K.D.] (wider welchen der französisch ambassator, weglen] viller empfanger unbill geklagt, unnd scharff sich resentiern wolln) solle dem gesandten] dießen dispect procuriert hab[en]." Johann Rudolf Schmid a császárnak. Konstantinápoly, 1633. december 26. ÖStA Haus-, Hof- und Staatsarchiv [HHStA] Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 112. Konv. 6. fol. 196r. 12 Fekete, Ludwig·. Türkische Schriften aus dem Archive des Palatins Nikolaus Esterházy. Budapest, 1932. XXIV 13 Szofu Mehmed pasa (1623. október 5.-1626. augusztus közepe); Murteza pasa (1626. augusztus 29/31.-1630. február közepe); Adzsem Hasszán pasa (1630. február közepe-1631. október első de-
