Századok – 2004
Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189
A CSÁSZÁRI TOLMÁCSOK 1193 mégsem alakulhatott ki közös érdekeken alapuló szövetség a két „újonc" között. Starzer és Haga politikai érdekei ugyanis homlokegyenest ellenkeztek, és a holland rezidens aζ idők folyamán a Habsburg portai megbízott legfőbb ellenfelévé vált. Ebben a korban az európai diplomáciában már mind egyértelműbben kezdett kialakulni a követi hierarchia. Ennek legmagasabb fokán az ambasciatore állt. Konstantinápolyban ezt az előkelő rangot ekkor még csak a velencei és a francia követ bírta. Az ambasciatorét követte a residente, amely rangot az angol követ, Cornells de Haga, majd Starzer utódai is megkaptak. Starzer azonban még csak a hierarchia legalacsonyabb fokán álló agente rangját nyerte el.8 Az Oszmán Birodalomban az agentét és a residentét ugyanazzal a szóval, a kapi kehayasi fogalommal jelölték. Johann Rudolf Schmid zum Schwarzenborn rendkívüli követ 1649. augusztus 13-i leveléből tudjuk, hogy az akkori követ, Simon Reniger von Reningen már residente ként működhetett.9 Megállapíthatjuk tehát, hogy az Európában meglévő politikai ellentétek az adott államok konstantinápolyi követségei között is tapasztalhatók voltak, ugyanakkor le kell szögeznünk azt is, hogy az Isztambulban meglévő sajátságos (politikai) klíma össze is kovácsolta az ott élő, nem túl nagy létszámú európai lakosságot. Ez tehát azt jelentette, hogy— a meglévő érdekellentétek ellenére — a közösség érzése is megvolt a Konstantinápolyban élő európai kolóniában. A követek, a kontinens fejedelemi, uralkodói udvaraiban megszokott társasági élet hiánya miatt, általában nagy létszámú kísérettel, személyzettel érkeztek az oszmán fővárosba. Pierre de Girardin francia követ 1685 és 1689 között tartózkodott XIV Lajos követeként a Portán. Az ő kíséretéről pontosabb adatokkal is rendelkezünk. Tudjuk, hogy feleségén és fivérén kívül „egy intendánst, két titkárt, egy társalkodónőt, két fegyvernököt, három szobalányt, három konyhai munkást, három inast, két szolgát, 16 lakájt, egy kertészt, és 15 nemesembert vitt magával; s mihelyt megérkezett, szerződtetett még két ajtónállót és három lovászt".10 A társasági élethez ugyanakkor az is hozzá tartozott, hogy egymással is tartották a kapcsolatot: közösen vettek részt a miséken és az istentiszteleteken, az egy felekezethez tartozók közösen ülték meg az ünnepeket, az egy-egy állam életében bekövetkezett örömteli vagy tragikus eseményeket is együtt élték át, így az uralkodó halálát, az utód megkoronázását, a trónörökös megszületését, valamely nagyobb győzelmet. Ezen túl rendszerint látogatásokat tettek egymfesnál, ahol a kellemes ebéd mellett az Oszmán Birodalomban bekövetkezett változásokról, a kereskedelmi ügyekről, az otthoni kérdésekről stb. váltottak szót. Ha a követ ügyesen szőtte mondanivalóját, akár az ellenfeléből is kiszedhetett számára fontos információkat. Még inkább így volt ez, ha az oszmán politikai elit vagy a szeráj valamely alkalma- zottját hívták meg ebédre vagy vacsorára. A jó malvásiai vagy egyéb borok mellett sokszor hozzájuthattak kisebb-nagyobb jelentőségű értesülésekhez. 8 Hiller István·. A „Titkos Levelezők" intézménye. In: R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv születésének 70. évfordulója ünnepére. Szerk. Tudor -Péter. Szerkesztőtársak Rihmer Zoltán és Thoroczkay Gábor. Budapest, 1998. 205. 9 ÖStÁ Finanz- und Hofkammerarchiv [FHKA], Hofkammerarchiv [HKA] Reichsakten Fasz. 187/A fol. 681-682. 10 Duparc, Pierre: Recueil des Instructions données aux ambassadeurs et ministres de France depuis les traités de Westphalie jusqu'à la révolution Française. Paris, 1969. t. XXIX. Turquie XLI-XLII.
