Századok – 2004

Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189

A CSÁSZÁRI TOLMÁCSOK 1191 között 1533-tól 1541-ig fegyvernyugvás volt. Ferdinánd már 1536-ban útnak indította Sprinzenstein követet, akinek azt a feladatot adta, hogy ura ügyeit a Portán intézze, és követségének nem szabtak időhatárokat.. Az Oszmán Birodalom azonban ekkor még nem engedte, hogy a „bécsi király" (Beç krali) állandó követséget állítson fel Konstantinápolyban.2 1541. augusztus 29-én, napra pontosan tizenöt évvel a mohácsi csata után, I. Szulejmán szultán kardcsapás nélkül bevette a középkori Magyarország központjának számító Buda várát. A Ferdinánd király által 1542-ben a vár visszavételére indított hadjárat nem járt sikerrel, mint ahogy a szultánhoz küldött követek, Niklas Graf zu Salm és Sigismund von Herberstein sem tudtak érdemben tárgyalni az oszmán vezetőkkel. Szulejmán szultán a Buda visszavételére tett kétségbeesett kísérletre 1543 és 1544 folyamán két hadjárattal válaszolt, amelyeknek az lett a következménye, hogy ebben a két évben több kulcsfontosságú vár is oszmán kézre került. V Károly császár ugyan megígérte testvérének, hogy mihelyt a francia háborút lezárja, segítséget nyújt neki az oszmánok ellen, de ezt az ígéretét nem tudta betartani. Ennek megfelelően Ferdinánd az egyetlen lehetséges megoldást választotta: tárgyalás útján kívánt megegyezni az oszmánokkal. Eleinte a portugál követ, Eduardo Cattaneo segítségével próbálta kipuhatolni a Porta békére vagy legalább fegyverszünetre való készségét.3 1544 végén a genovai Hieronymus Adornust (Girolammeo Adorno) küldte Konstantinápolyba, hogy a király részéről a fegyverszüneti tárgyalásokat megindítsa. Adornus titkára a bolognai származású Giovanni (Johann) Maria Malvezzi volt. A genovai azonban nem járt sikerrel, mivel a szultáni audiencia előtti éjszakán, 1545. március 15-én elhunyt, így az oszmán uralkodó kihallgatótermében (arz odasi) Malvezzi képviselte I. Ferdinándot. Neki azonban nem volt felhatalmazása, ennek megfelelően előbb haza kellett térnie, majd pedig V Károly tehetséges diplomatájával, Gerhard Veltwyck-kel együtt visszautazott az Oszmán Birodalomba. Végül hosszas tárgyalások és az ott tartózkodó európai követekkel való csatározások után, 1547. június 19-én Veltwycknek sikerült megállapodnia a szultán képviselőivel. Az év hátralévő részében mindhárom uralkodó (I. Szulejmán, I. Ferdinánd és V Károly) ratifikálta a békét. A szerződés egyik következménye volt, hogy a szultán engedélyt adott egy állandó konstantinápolyi Habsburg követség felállítására. Az első állandó császári követ Johann Maria Malvezzi lett, aki 1547 és 1551/1553 között töltötte be az egyre fontosabbá váló pozíciót.4

A követség 16. századi fénykora az 1568. évi békekötés Staatsarchivs 38 (1985) 51.; Kretschmayr, Heinrich: Cornelius Schepper császári követ 1533 tavaszán Konstantinápolyban írt naplójának töredéke. In: Kretschmayr, Heinrich: Adalékok Szapolyai János történetéhez I. In: Magyar Történelmi Tár 1903. 36-66. 2 Gévay, Anton von: Urkunden und Aktenstücke zur Geschichte des Verhältnisses zwischen Österreich und der Pforte im 16. und 17. Jahrhundert. Band Ι-ΠΙ. Wien, 1838-1842. Band II/2.1. 4-5. 3 Török, 1930. 93.; Bárdossy László: Magyar politika a mohácsi vész után. Budapest, 1943. (Reprint: 1992.) 287. 4 Minderről bővebben: Austro-Turcica 1541-1552. Diplomatische Akten des habsburgischen Gesandschaftsverkhers mit der Hohen Pforte im Zeitalter Süleymans des Prächtigen. Hrsg. Hösch, Edgar-Nehring, Karl. München, 1995.; Charrière, Ernest: Négociation de la France dans le Levant. New York, é.n., I—II. (reprint); Schaendlinger, Anton C.: Die Schreiben Süleymans des Prächtigen an Karl V, Ferdinand I. und Maximilian II. (aus dem Haus-, Hof- und Staatsarchiv zu Wien) I—II. Wien, 1983.; Petritsch, Ernst Dieter: Regesten der osmanischen Dokumente im Österreichischen Staatsarchiv. I: 1480-1574. Wien, 1991.; Török Pál: A Habsburgok első sztambuli rezidense (Malvezzi János Mária). In: Budapesti Szemle 1929/214. köt./622. sz. 413-436. és 1929./215. köt./623. sz. 87-105.; Soysal, Ismail: Türk-Fransiz Diplomasi Münasebetlerini Ilk Devresi. In: Istanbul Universitesi Edebiyet Fakültesi