Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
1176 SAHIN-TÓTH PÉTER parancsnoksága alá rendelt alsó-szászországi („braunschweigi") lovassággal együtt — áthelyezték Körmendre, és a környező településekre, hogy más csapatokkal kiegészülve megakadályozzák a dunántúli török erődökből induló portyázok beütéseit. A Rheingraf-lovasság, a többi alakulattal egyetemben ekkor Seyfried von Kollonitsch parancsnoksága alatt állt.16 1 1603 márciusában Kanizsa és Babócsa környékén portyáztak, és zavarták a török várak ellátását.16 2 Ezt követően a Mura menti Radkersburg körüli falvakban helyezték el a franciákat, ahol az élelem hiánya és fizetésük elmaradása miatt fellázadtak. A zendülés majdnem egy hónapon át tartott, s Kollonitsch már arra készült, hogy erővel veri le, amikor május elején végül mégis ki tudott egyezni a kompániákkal.16 ' 1603 júniusában így a francia lovasság is részt vett abban az akcióban, amelynek során Kollonitsch elfoglalta Lakot és Bolondvárat.16 4 1603 májusában a prágai francia rezidens értesülése szerint a Rheingraf négy új kompániát készült toboroztatni,165 s ezt igazolni látszik az a tény, hogy augusztusban II. Rudolf megerősítette ezredesi tisztében.166 1603 őszén a francia lovasság ismét részt vett a Buda és Pest körüli harcokban.1 6 ' A hadjárat végeztével decemberben először a Sempte és Nagyszombat közti falvakba küldték telelni a lovasokat, majd onnan Trencsén megyébe, ahol ismét erős paraszti ellenállásba ütköztek.16 8 Valamikor 1604 első két hónapja során a hat Rheingraf-kompánia mustrán esett át, majd Komáromba vezényelték őket. A parancs végrehajtását azonban megtagadták, és önkényesen átvonultak a Morvamezőre. Erre 1604 márciusában a Haditanács kiegyezett velük. Megkapták hátralékos zsoldjuk egy részét, majd elbocsátották őket.1 6 " Alig telt el azonban két hónap, s maradékaikból máris két vagy három majd a szélnek eresztett vallonok közül felfogadott négy dragonyos kompánia mustráját 1603. január 20-ra Nyitra megyében egy közelebbről meg nem határozott helyre tűzték ki. A Rheingraf a régi kompániák mellett 1603 januárjában e négy dragonyos kompánia feletti parancsnokságot is megkapta átmenetileg. Heischmann: i. m., 250., 255., 257. 161 Husson: i. m., 96-97. Heischmann: i. m., 255. 162 Husson: i. m., 96-101. 163 ÖStA KA HKR-Wien Akten Karton 17 Exp. (1603 Április), n\ 69 (Seyfried v. Kollonitsch Mátyás fhg.-nek, Körmend, 1603. ápr. 18.). Husson: i. m., 101-102. 164 Husson: i. m. 102-107. Tóth S. L.: i. m., 360. 165 Baugy Villeroy-nak, Prága, 1603. május 24. BN, FF 18989, fol. 628-29. Cf. aussi Heischmann, 1925, 32, note 2. . , 166 A Bestallung 1000 kürasszírt rendelt alá, amelybe a korábbi 6 kompániát is beleértették. Ugyanakkor a későbbiekben sem említenek hatnál több Rheingraf-kompániát. ÖStA KA Best. n°748 (1603. augusztus 10.). Idézi Heischmann: i. m., 255. 167 Husson: i. m., 113. Kapitányaik között ekkor említi Husson (Husson: i. m., 116-117.) Champgaillard-t, aki La Grange-hoz hasonlóan már bretagne-i kormányzósága idején Mercoeur szolgálatában állt. (Erre nézve lásd Sahin-Tóth: La France et les Français... i. m., 381-382.) Neve a haditanácsi bejegyzések alapján nem állapítható meg pontosan („Lubin Carre Herr zu Changailert": ÖStA KA HKR-Wien Prot. Bd. 210 (1603) Exp., fol. 723 (júl. 28.); „Ludwig Charre Herr zu Champ- gaillardt": ÖStA KA HKR-Wien Prot. Bd. 214 (1605) Reg., fol. 75 (júl. 5.) 1601-ben Mercoeur környezetében tűnik fel neve. A herceg panaszkodott, hogy Champgaillard és egy bizonyos Belong kapitány túlzott anyagi követelésekkel állnak elő. Mercoeur La Porte-nak, Bécs, 1601. augusztus 4. BIFr Coll. Godefroy 284, fol. 45. Cirey báróról szintén történik említés a Pest alatti táborozás kapcsán. Bassompierre: i. m., 119. 168 Husson: i. m., 116. Az itteni összecsapások kapcsán említi Husson (Husson: i. m., 116-117.) egy másik kapitány, Clinchamp nevét. Minden valószínűség szerint egy champagne-i nemes, II. African de Mailly, Clinchamps és Escots bárója a szóban forgó személy. Lásd Bourquin: i. m., 122, 161-162. 169 Heischmann: i. m., 256. Husson szerint a tizenhét havi zsoldhátralékukból kilencet fizettek nekik ki. Husson: i. m., 117.
