Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
LOTARINGIA ÉS A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚ 1159 magyarországi hadjáratban egy landsknecht-regiment parancsnokaként vett részt. Nem sokkal ezután Bécsben halt meg, s ha hihetünk unokaöccsének, a Szent István székesegyházban temették el.55 Öccse, Christophe, noha még csak 17 éves volt ekkor, Bemard jóvoltából a Bassompierre-regiment első zászlóaljának kapitányaként szolgált ebben a hadjáratban. A közös élmények nyomán egy életre szóló szoros és szívélyes kapcsolat alakult ki a közel egykorú Bassompierre és Henri de Guise között.56 Ez a néhány kiragadott példa is érzékelteti, hogy a lotaringiai nemesség korántsem volt közömbös a magyarországi török háborúval szemben, hiszen részvétele anyagi érdekei és presztízse szempontjából is haszonnal kecsegtető vállalkozásnak számított. A kicsiny hercegi udvar és hadsereg által nyújtott karrier- és jövedelemszerzési perspektívák ugyanis igen szűkösek voltak. Az ambiciózusabb nemesek ezért amúgyis külföldön próbáltak szerencsét a spanyol és az osztrák Habsburgok, illetve a francia király szolgálatában. Az ilyesfajta ambícióknak szabad utat biztosított a lotaringiai lovagság (katonanemesség) azon privilégiuma, hogy tagjai külföldön is szolgálatot vállalhatnak, ha ez nem sérti a herceg érdekeit.5 7 Ráadásul az 1590-es években, az évtizedek óta tartó franciaországi és németalföldi háború következtében, a Lotaringiában és a hercegség körül fegyverben álló katonaság létszáma ugrásszerűen megnőtt. Eltartásuk, kilengéseik igen nagy terheket róttak a lakosságra. A korabeli háborús időkre jellemzően általánosan megnőtt a fosztogatási kedv, ráadásul a tömegesen szélnek eresztett zsoldosok közül sokan útonállással biztosították megélhetésüket.Λ Ugyanakkor az elbocsátott katonák számára a még zajló németalföldi és a Magyarországon kirobbanó török elleni háború megfelelő munkaalkalmat, míg távozásuk megkönnyebbülést jelentett mind a hercegi kormányzat, mind a lakosság számára. A lotaringiai nemesség készsége a külföldi szolgálatvállalásra és a tömegesen rendelkezésre álló harcedzett, de hazájukban nem kívánatos katonák munkátlansága szerencsésen találkozott II. Rudolfnak azzal az igényével, hogy a Német-római Birodalom nyugati végeiről származó csapatokat szerződtessen hadseregébe. 3. Lotaringiaiak a tizenöt éves háborúban A tizenöt éves háború idején Magyarországon szolgáló lotaringiaiak számbavételét rendkívül megnehezíti az, hogy a rendelkezésre álló forrásokból többnyire nem derül ki, ki is tekinthető egyértelműen lotaringiainak a keresztény seregben. Szükséges tehát egy rövid kitérőt tennem, hogy megvilágítsam e probléma lényegét, illetve megindokoljam, miért és milyen értelemben használom a továbbiakban a „lotaringiai", „vallon" és „francia" jelzőket. A császári had- és pénzügyi adminisztráció terminológiájában a „francia", „vallon", „németalföldi", illetve „lotaringiai" semmi esetre sem valamiféle kizárólagos nemzetiségi vagy tartományi hovatartozását jelöl. Elsősorban egy-egy alakulat toborzásának helyére, illetve a felfogadott katonák fegyverzetére és 55 Bassompierre: i. ra., 17. 56 Bassompierre: i. m., 19-20. 57 Cabourdin: V. m., 785. 58 Coudert: i. m., 240. Hiegel, Henri-Charles: La châtellenie et la ville de Sarreguemines de 1335 à 1630. Paris, 1934. 147-150.
