Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
1160 SAHIN-TÓTH PÉTER harcmodorára utal.5 9 A „vallonnak", „franciának" vagy „lotaringiainak" (esetleg németalföldinek) titulált egységek katonái származásukat, olykor anyanyelvüket tekintve is különböztek egymástól. Soraikban megtalálhatjuk a francia király, a lotaringiai herceg és a spanyol király alattvalóit, nem beszélve a már a toborzás idején vagy később közéjük keveredő egyéb (főként német és olasz) nációkról.60 Azt a tényt is figyelembe kell venni ebben az összefüggésben, hogy II. Rudolf, a már korábban és még jó ideig fennálló európai gyakorlatnak megfelelően, magánszemélyekkel toboroztatta össze hadseregét. Ezek pedig saját belátásuk és lehetőségeik szerint fogadták fel katonáikat. A „lotaringiai" csapatok tisztikara abból a katonanemességéből származott, amely a Francia Királyság keleti és északkeleti határvidékétől (Champagne, Pikárdia) Lotaringián és Elzászon át a rajnai német territóriumokig, illetve a Liège-i Püspökségen át a délnémetalföldi tartományokig nyúló régióban volt honos. Rokoni kapcsolataik, hűbéri függőségi viszonyaik és persze anyagi érdekeltségük és becsvágyuk is arra ösztönözték e nemeseket, hogy a korabeli politikai határokon olykor átnyúlva, építgessék egyéni és családi karrierjüket. Egy-egy rangos vagy kiemelkedően tehetséges személyiség, amikor egy külföldi uralkodó szolgálatába lépett, hozta magával rokonait, klienseit, egyegy érdekből vagy kalandvágyból hozzá csapódó nemest. Katonáit pedig saját tartományában, olykor saját vagy tisztjei alattvalói közül fogadta fel.61 Champagne keleti vidékei és Lotaringia között például egyfajta ozmózis figyelhető meg a helyi kis- és középnemesség esetében. Többen felváltva szolgálták a lotaringiai herceget vagy a francia királyt, illetve egy-egy famílián belül mindkettőre akad példa. Az átjárást megkönnyítették az olyan patrónusok, mint a francia udvarban befolyásos, Champagne-ban és Pikárdiában jelentős territoriális hatalmat kiépítő, ugyanakkor lotaringiainak is számító Guise-ek.6 " Ez az összefonódás — mint a következő példák is mutatják — nagy jelentőséggel bírt a tizenöt éves háború néhány kulcsszereplőjének karrierjében. Mindezt azért szükséges előrebocsátanom, hogy jelezzem, míg egyes személyek esetében több-kevesebb biztonsággal eldönthető lotaringiai eredetük vagy legalábbis kötődésük a hercegséghez,6 3 ugyanez egy teljes gyalogos vagy lovas egység esetében lehetetlen. Nem is érdemes hát tisztán lotaringiai katonaság után kutatni a tizenöt éves háborúval kapcsolatban. Következésképpen — az eredeti jelzőket általában megtartva — a forrásokban 59 Kelenik József·. A kézi lőfegyverek jelentősége a hadügyi forradalom kibontakozásában. A császári-királyi hadsereg fegyverzetének jellege Magyarországon a tizenötéves háború éveiben. In: Hadtörténelmi Közlemények 104 (1991) szeptember, 3. sz. 83., 85., 86-87., 102., 116. U.ő: A kézi lőfegyverekjelentősége a hadügyi forradalom kibontakozásában. A magyar egységek fegyverzete a tizenötéves háború időszakában. In: Hadtörténelmi Közlemények 104 (1991) december, 4. sz., 5-6, 7-12. 60 A „nációk" keveredéséről a császári seregben, a jelenség okairól és jelentőségéről lásd részletesebben Sahin-Tóth Péter. La France et les Français face à la „longue guerre" de Hongrie (1591-1606). Lille, é.n. 200-216. 61 Corvisier, André: Armées et sociétés en Europe de 1494 à 1789. Paris, 1976, 149. Contamine, Philippe szerk.: Histoire militaire de la France. 1. köt.: Des origines à 1715, Paris, 1992, 312. 62 Bourquin: i. m., 39., 49., 51., 122. 63 Bár ez sem mindig egyszerű, s már a kortársak számára sem volt az. Az egyszerre francia és lotaringiai Mercoeurt Illésházy István flandriai hercegnek hitte, míg IstvánfTy Miklós ugyan tisztában volt francia kötődésével, de tévesen gondolta, hogy a herceg korábban a spanyol király szolgálatában Németalföldön harcolt. Kazinczy Gábor kiad: Gróf Illésházy István nádor fóljegyzései 1592-1603. Pest, 1863. (Monumenta Hungáriáé Historica, Második osztály: írók 7· köt.) 88. Istvánffy: i. m., 463.
