Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
LOTARINGIA ÉS A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚ 1155 III. Károly uralma (1545-1608) idején Lotaringia viszonyát a Habsburg császárokhoz és a birodalomhoz tehát már ez az új jogállás határozta meg. III. Károly, bár neveltetése és házassága (1575-ig) 30 őt is a francia monarchiához kötötték, nagyapja példáját követve igyekezett semleges maradni a Lotaringia szomszédságában kialakult konfliktusokban. Az 1580-as évek közepén azonban rokonaival, a Guise-ekkel szövetségben, nyíltan beavatkozott a francia polgárháborúba. 1584 júniusában ugyanis eldőlt, hogy a francia trón várományosa immár a hugenotta párt feje, Navarrai Henrik, amit az ország katolikus többsége elutasított. Ebben a helyzetben úgy tűnt, hogy akár maga a herceg, de legalábbis Claude de France-tól született fia és örököse Henrik sikerrel pályázhat a francia koronára.31 Minden támogatást megadott tehát a Guise-ek vezette katolikus Ligának, amelyhez 1588-ban maga is csatlakozott. Csapatai a champagne-i határvidéken fekvő városokat és erődöket támadtak, illetve a hugenották egyik ottani fellegvárának számító Sedant próbálták elfoglalni. " 1589 májusában sikerült megszállniuk Toult és Verdunt, de Metz elleni kísérleteik sorra kudarcot vallottak.33 Lotaringiai katonák harcoltak a Liga seregében IV Henrik (1589-1610) ellen a királyiak győzelmével végződő árques-i (1589. szeptember 21.) és az ivryi (1590. március 14.) csatában is. Végül 1591 októberében a szemben álló felek fegyverszünetet kötöttek, amelyet több ízben is meghosszabbítottak. A herceg belátta, hogy a háború komolyabb eredményt nem hozhat számára, viszont súlyos terheket ró országára. Számot vetett az 1593-ban összeülő párizsi általános rendi gyűlés hangulatával is, amely elutasítóan foglalt állást a leányági örökösödési igényekkel fellépő külföldi dinasztiákkal szemben, valamint IV Henrik katolizálásánakkövetkezményeivel. Elállt hát igényeitől, és 1593 augusztusában előbb újabb fegyverszünetet, majd 1595 decemberében békét kötött a francia királlyal.3 4 A jó viszony, sőt a francia orientáció helyre állítását Károly örököse, II. Henrik herceg (1608-1624) és IV Henrik húga, Bourbon Katalin házasságával pecsételték meg. Miután Katalin 1604-ben elhunyt, a jövendő lotaringiai herceg a francia királyné, Medici Mária unokahúgát, Gonzaga Margitot vette feleségül (1606). Uralkodása utolsó éveiben IV Henrik odáig jutott a Lotaringiával kapcsolatos politikai kombinációkban, hogy a hercegi pár 1608-ban született lányát és örökösét Nicole-t a dauphin-nel, a későbbi XIII. Lajossal (1610-1643) akarta összeházasítani. így akarta békésen bekebelezni a hercegséget. Henrik herceg testvére, François de Lorraine (1571-1632), illetve III. Fülöp spanyol király (1598-1621) tiltakozása, majd a francia király váratlan halála végül meghiúsította tervet.3' Az időről-időre felerősödő francia nyomás ellenére III. Károly intenzíven ápolta birodalmi, illetve a Habsburgokhoz fűződő kapcsolatait is. Személyesen je-30 Esküvőjére Claude de France-szal 1559. január 22-én került sor Párizsban. Calmet: Hist, de Lorraine... 5. köt., 725. 31 Trónigénye alátámasztására a herceg nem habozott olyan genealógiai munkák kiadását támogatni, amelyek — igaz csak nőágon — egyenesen Nagy Károlyig vezették vissza a Lotaringiai dinasztiát. Coudert: i. m., 239-240. 32 Mariéjol: i. m., 367. 33 Pfister, Christian·. Histoire de Nancy. 2. köt. Paris-Nancy, 1909. 503. 34 Calmet: Hist, de Lorraine... 5. köt., 852. Mariéjol: i. m., 367-368. Pftster: i. m., 503-504. Bercé, Yves-Marie: La naissance dramatique de l'absolutisme 1598-1661. Paris, 1992. 12. 35 Babelon, Jean-Pierre: Henri IV Paris, 1982. 925-926.
