Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
1154 SAHIN-TÓTH PÉTER hát — megfelelő politikai helyzetben — nem ütközött leküzdhetetlen nehézségekbe. Jogászaik jó néhány jogi és történeti érvet tudtak felvonultatni annak alátámasztására, hogy Lotaringia hercege nem hűbérese a Birodalomnak és a császárnak, s így szuverenitás-igénye teljesen jogos.26 Az 1495. évi wormsi birodalmi gyűlésre népes kísérettel érkező René herceg erre az álláspontra helyezkedett, s csupán néhány általa birtokolt területet ismert el birodalmi hűbérnek. Elérte, hogy, eltérően az összes többi birodalmi rendtől — a választófejedelmeket is beleértve, akiknek ekkor még minden császárválasztás után kérelmezniük kellett.hűbéreik megújítását az új uralkodótól, majd nyilvános beiktatási ceremónián kellett megjelenniük és hódolniuk előtte — csak ezekre a területekre vonatkozó érvénnyel kelljen hűbéresküt tennie, s azt sem nyilvános szertartás keretében, hanem külön, magánjellegű aktussal.27 Utóda, Antal, fenntartva ezt az álláspontot, tovább haladt az elődje által megkezdett úton. Egyrészt meg akarta szüntetni azt a lehetőséget, hogy hűbéresei és alattvalói az 1495-ben felállított Birodalmi Kamarai Bírósághoz vagy a császárhoz fellebbezzenek, azaz teljes önállóságot követelt magának az igazságszolgáltatás terén.i K Másrészt el akarta fogadtatni a császárral és a birodalmi rendekkel, hogy a lotaringiai herceg hozzájárulása a birodalmi kiadásokhoz nem kötelező érvényű, hanem önkéntes adománynak tekintendő. Ez természetesen lehetőséget adott volna számára, hogy tetszése szerint viselje a birodalmi terheket. Antal képviselői és a császár nevében eljáró I. Ferdinánd 1542. augusztus 26-án Nürnbergben végül a következő kompromisszumos megállapodásra jutottak. A császár és a Birodalom elismerte Lotaringia különállását az igazságszolgáltatás terén, azaz kivonták a Kamarai Bíróság fennhatósága alól. Ugyanakkor a hercegség teljes területe továbbra is a Birodalom védelme alatt állt, de ennek fejében rendszeresen hozzá kellett járulnia a birodalmi kiadásokhoz, mégpedig a választófejedelmek kvótájának kétharmadát fizetve birodalmi adóként.2 " I et 30 octobre 1968. Paris, 1972. 35., 36., 42. Wiesflecker, Hermann: Kaiser Maximilian I. Das Reich, Osterreich und Europa an der Wende zur Neuzeit. 3. köt.: Auf der Höhe des Lebens 1500-1508. Der | große Systemwechsel. Politischer Wiederaufstieg. München, 1977. 220. 26 Schneider: i. m., 39-10. 27 Calmet: Hist, de Lorraine... 5. köt., 439-440. 28 Ferdinánd például 1524. április 27-én V Károlyhoz intézett levelében, amelyben a nürnbergi birodalmi gyűlés fejleményeiről tájékoztatta a császárt, arról ír, hogy a lotaringiai herceg sérelmezi, hogy a Kamarai Bíróság egyik ülnöke eljárást indított ellene egy a lotaringiai birodalmi hozzájárulásból fennálló adósság ügyében, amelyet a herceg teljességgel visszautasított, mondván „ő nem is tagja a Római Birodalomnak". Bauer: Korresp. Ferd., 1., 119-120. Az 1529. évi speyeri birodalmi gyűlésen a herceg azért kérte Ferdinánd közbenjárását a császárnál, hogy a hercegi igazságszolgáltatás függetlenségét megvédhesse a birodalmival szemben. Ferdinánd támogatólag továbbította kérését. Ferdinánd Károlynak, Speyer, 1529. április 30. Bauer - Lacroix: Korresp. Ferd., 2/2., 400-402. Vö. Kühn. J. kiad.: Deutsche Reichstagsakten unter Karl V 7. köt. 1. rész. Göttingen, 1963. (Deutsche Reichstagsakten VII.). 843., 862., 1338. Metz városa egyébként a herceghez hasonlóan elutasította a birodalmi Kamarai Bíróság joghatóságát és szintén húzódozott a birodalmi adó fizetésétől. Schneider: i. m., 36-37. 29 A korábban kirótt összeg megegyezett a bajor hercegre, vagy a választófejedelmekre érvényes hányaddal. Steglich, Wolfgang kiad.: Deutsche Reichstagsakten unter Karl V 8. köt. 2. rész. Göttingen, 1971. (Deutsche Reichstagsakten, Jüngere Reihe VIII.). 1091. A nürnbergi megállapodást V Károly 1543. július 28-án erősítette meg Speyerben, a Birodalmi Kamarai Bíróság 1561. augusztus 29-én hagyta jóvá. II. Rudolf 1603. január 2-án megújította és megerősítette. Calmet: i. m., 537-538. Masson: i. m., 47· Schneider: i. m., 41. Cahourdin, Guy: Terre et hommes en Lorraine du milieu du XVI'' siècle à la guerre de Trente ans. Toulois et Comté de Vaudémont. 1. köt. Lille, 1975. 75. Coudert: i. m., 236.
