Századok – 2004

Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149

LOTARINGIA ÉS A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚ 1153 Bar-le-Duc-ben elhunyt. Az 1544. szeptember 18-án kötött crépyi béke előkészítéséből azonban fia és örököse Ferenc herceg (1544-1545) hasonló buzgalommal vette ki részét.J

" Később Ferenc özvegye, Dániai Krisztina fiával Károllyal és sógorával Nicolas de Vaudémont-nal a spanyol és a francia király közti háborút lezáró cateau-cambrésis-i békét (1559. április 3.) előkészítő tárgyalásokon játszott hasonló szerepet. A két nagyhatalom között lavírozó kisállam — érthetően — a béketeremtést tekintette feladatának.21 . Antal uralkodásának utolsó éveiben, ha nem is adta fel francia irányultságú semlegességét, nyilvánvaló gesztusokat tett V Károly felé.2

2

Lányát, Annát 1540 augusztusában Károly egyik hadvezéréhez, René de Chálon orániai herceghez és nassaui grófhoz adta feleségül a császár egyetértő támogatásával, majd miután megözvegyült (1544), egy másik Habsburg-hű németalföldi főnemesi családban, a Croy dinasztiában talált számára új férjet.21

Örökösét Ferencet pedig Dániai Krisztinával, a császár unokahúgával házasította össze 1541-ben.2

4 Ebben az időszakban jutott nyugvópontra az az évtizedek óta húzódó vita is, amely Lotaringiának a Német-római Birodalmon belüli státusáról folyt. A francia királlyal, mint szövetségessel a hátuk mögött, a lotaringiai hercegek könnyebben haladtak céljuk, a Birodalomtól gyakorlatilag független területi állam létrehozása felé. Ez nem valamiféle sajátosan egyéni törekvés volt részükről. Megfelelt a Német-római Birodalom perifériáin általánosan megfigyelhető tendenciának, amit a birodalmi intézmények 1495-ben kezdődő átalakítása csak felerősített. A svájci kantonok, de maguk a reformokat és a birodalom kohéziójának erősítését egyébként szorgalmazó Habsburg császárok sem kívánták, hogy örökös tartományaikban kivívott (kvázi-)szuverenitásukat olyan birodalmi intézmények, mint a Birodalmi Kamarai Bíróság, a kerületek vagy a birodalmi gyűlés által kivetett közös adó, korlátozzák/'A lotaringiai hercegek ezirányú törekvésének érvényesítése te-20

Testvére, Jean de Lorraine bíboros, a francia király delegátusaként játszott fontos szerepet a nizzai tárgyalásokat megelőző leucate-i megbeszéléseken. Calmet: Hist, de Lorraine... 5. köt., 526-527. Jacquart: i. m., 243. Coudert: i. m., 239. Az 1542-1544-es háború alatti lotaringiai békeközvetítésről lásd még Calmet·. Hist, de Lorraine... 5. köt., 540-541, 544, 634-635. 21

Duvernoy: i. m., 22. Calmet: Hist, de Lorraine... 5. köt., 723-724. 22

Leginkább az motiválhatta, hogy érvényesítse anyja, Gelderni Filippa jogán támasztott örö-1 kösödési igényét a gelderni hercegségre. Geldern ugyanis egy vitatható adományozási szerződés révén került a császár birtokába 1538-ban. Calmet: Hist, de Lorraine... 5. köt., 530. Parker, Geoffrey: Die politische Welt Karls V In: Soly, Hugo: Karl V 1500-1558 und seine Zeit. Köln, 2000. 151., 172-173. 23

Anna Philippe de Croy-hoz, Arschot hercegéhez ment másodszor feleségül. Duvernoy: i. m., 13., 20. 24

Ferenc és Krisztina esküvőjére 1541. július 10-én került sor Brüsszelben. Calmet: Hist, de Lorraine... 5. köt., 530-532. A fentebb említett Nicolas de Vaudémont francia elkötelezettsége sem egyértelmű, ha házasságait tekintjük. Az elsőt (1549) ugyanis a Habsburg-hű németalföldi arisztokrácia egyik illusztris tagjának, Egmont grófjának lányával Margittal kötötte, ami — érthetően — II. Henrik rosszallását váltotta ki. Margit halála (1554) után — pillanatnyi érdekeinek megfelelően — Nicolas immár „francia" feleséget választott magának Jeanne de Savoie Philippe de Savoie, Nemours hercegének lánya személyében (1555. "február 24.). Ezzel együtt is fenn tudta tartani a jó viszonyt a Habsburgokkal, mert a metzi püspökség hűbérének számító noményi birtokát őrgrófi rangra sikerült emeltetnie II. Miksa császárral (1567. június 9.). Ráadásul 1548-tól egészen haláláig, igaz rendszertelenül, V Károlytól, majd II. Fülöptől évi 3000 forintnyi kegydíjat húzott titokban. Duvernoy: i. m., 13., 17., 23-24. 25 Schneider, Jean: Lotharingie, Bourgogne ou Provence? L'idée d'un royaume d'Entre-deux aux derniers siècles du Moyen Age. In: Liège et Bourgogne. Actes du colloque tenu à Liège les 28, 29