Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
1152 SAHIN-TÓTH PÉTER sikerült szert tennie, azt azért elérte, hogy az anyai örökségéhez tartozó, jelentéktelen Mercoeur báróságot IX. Károly (1560-1574) hercegi (1563), majd pair-i (1569) rangra emelje.14 Legnagyobb sikere az udvarban kétségkívül lánya, Louise de Vaudémont házassága (1575. február 15.) volt III. Henrik királlyal (1574-1589).15 Az ebből fakadó előnyöket és lehetőségeket azonban nem sokkal később bekövetkező halála miatt (1577. január 23.) már nem tudta kihasználni. Annál inkább gyermekei, mindenek előtt fia, Philippe-Emmanuel de Lorraine, Mercoeur hercege.16 Francia elkötelezettségük mellett a lotaringiai hercegek kiegyensúlyozott viszonyra törekedtek a Habsburgokkal is. René 1501-ben Jószomszédi" szerződést kötött Németalföld urával, Szép Fülöppel. Antal 1516-ban tíz évre kötött szövetséget Miksa császárral, amelybe belefoglaltatta testvére Jean metzi püspök birtokait és hűbéreseit is.17 Az 1519. évi császárválasztáskor viszont egyértelműen I. Ferenc mellé állt, és igyekezett további támogatókat is találni a francia király ügyének a birodalomban. A háborút ígérő császárválasztás után mégis gondja volt arra, hogy magát és országát lehetőleg távol tartsa a konfliktustól. Ezért 1522-ben megújította V Károllyal az 1501-ben kötött szerződést,1 8 s az 1520-as és 1530-as évek Habsburg-Valois összecsapásai idején nem csupán szigorúan semleges maradt,19 de közvetíteni is igyekezett a két szemben álló fél között. III. Pál pápa felkérésére maga is részt vett a nizzai fegyverszünethez vezető tárgyalásokon (1538. június), majd a néhány héttel később a francia király és a császár között Aigues-Mortes-ban (1538. július 14.) sorra kerülő személyes találkozón betegsége miatt fia Ferenc képviselte. Egészségi állapota a következő években csak rosszabbodott. Mégis, az 1542-ben kitört újabb háború alatt maradék erejét arra fordította, hogy a két hadviselő felet tárgyalóasztalhoz ültesse. Maga már nem érte megbékéltető missziója sikerét, mert 1544. június 14-én, útban I. Ferenchez, 14 Duvernoy: i.m, 21-22. 15 Mariéjol, Jean-Η.: La Réforme, la Ligue et l'Édit de Nantes (1559-1598). Paris, 1983. In: Lavisse, Ernest szerk.: Histoire de France des Origines à la Révolution. 6. köt. 1. rész. [első kiadása: Paris, 1904]. 186. Duuernoy: i. m., 22. Poull: i. m., 43. Boucher, Jacqueline: La cour de Henri III. Paris, 1986. 16. 16 Duuernoy: i. m., 22. Sahin-Tóth Péter: A francia katolikus ligától Kanizsáig. Henri de Lorraine-Chaligny életpályája (1570-1600). In: Klaniczay Gábor és Nagy Balázs szerk.: A középkor szeretete. Tanulmányok Sz. Jónás Ilona tiszteletére. Bp., 1999. 455. 17 Calmet: Hist, de Lorraine... 5. köt., 489-490. Calmet: Hist, de Lorraine... 6. köt., 377. Tíz évvel később Antal kérte a szerződés megújítását Ferdinándtól, aki egyetértőleg terjesztette elő a herceg kérését V Károlynak (Speyer, 1526. augusztus 24.). A császár kizárólag egy Lotaringia és a szomszédos Habsburg-területek közti kereskedelmi és , jószomszédsági" szerződés megkötésére utasította öccsét felszólítva, hogy őt és a birodalmat ne vonja ebbe bele. Bauer, Wilhelm kiad.: Die Korrespondenz Ferdinands I. 1. köt.: Familienkorrespondenz bis 1526. Wien, 1912. (Veröffentlichungen der Kommission fur neuere Geschichte Österreichs 11. Korrespondenzen österreichischer Herrscher) 435-436., 498-499. A szerződésre vonatkozólag lásd még Ferdinánd levelét Károlynak (Prága, 1527. március 14.). Bauer, Wilhelm - Lacroix, Robert kiad.: Die Korrespondenz Ferdinands I. 2. köt. 1. rész: Familienkorrespondenz 1527 und 1528. Wien, 1937. (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs 30. Korrespondenzen österreichischer Herrscher), 35. 18 Calmet: Hist, de Lorraine... 5. köt., 492. Calmet: Hist, de Lorraine... 6. köt., 377-380. 19 Semlegessége a szimbolikus politikai gesztusokra is kiterjedt, hogy egyik hatalmas szomszédja se érezhesse sértve magát. Jól példázza ezt ifjabb fia, a már említett Nicolas (1524-1577) keresztelője. Keresztapjául a karrierjét a francia udvarban ekkor már sikeresen építő testvérét Claude-ot, míg keresztanyjául Ausztriai Margitot, V Károly nagynénjét, Németalföld kormányzóját kérte fel. Duuernoy: i. m. 9-10.
