Századok – 2004
Tanulmányok - Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században V/1103
A KIRÁLYI ÉS KIRÁLYNÉI „MAGÁNBIRTOKOK" A 16. SZÁZADBAN 1123 Év Váruradalmak száma Királyi/királynéi váruradalmak száma % 1541 280 2 0,7 1550-es évek eleje 175 18 10,3 1560-as évek vége 150 35 23,3 1580-as évek vége 150 20 13,3 1590-es évek vége 150 15 10,0 A fenti táblázat jól szemlélteti az 1550-60-as években végbement nagyarányú birtokgyarapodást. Az 1549-1550-ben készült, Maksay Ferenc által publikált dika-jegyzékek alapján a Habsburg országrészben kb. 175 jelentősebb váruradalommal számolhatunk (Zágráb, Kőrös és Varasd megyék nélkül), ebből ekkor mindössze 14 királyi/kamarai uradalmat találhatunk (ekkor már ideszámíthattuk a királynéi birtokokat). A század 60-as éveire több mint félszáz, szám szerint 56 jelentős uradalom volt ideiglenesen vagy tartósan kamarai/kincstári kezelésben (ebből egyidejűleg kb. 35 volt királyi kézen). Ez azt jelenti, hogy a Habsburg birtokpolitika következtében az 1560-as évekre számarányát tekintve nagyobb hányadot képviseltek a királyi/kincstári váruradalmak, mint Hunyadi Mátyás uralma végén. Ez a birtokgyarapítás azonban teljesen más jelleget öltött, mint a 14-15. században: nem az uralkodói hatalom megerősítését szolgálta, hanem a török elleni védelem anyagi alapjainak megteremtését, elsősorban a végváriak élelmiszerrel való ellátását. A kamarai várbirtokok és azok tisztviselői jelentős szerepet játszottak a helyi uralkodói jövedelmek, így a hadiadó és a harmincadok, vagy az ekkor már egyértelműen állami bevételnek számító tizedek adminisztrálásában. A török elleni küzdelem kihívásaival magyarázhatjuk ezt a csak a királyi Magyarországra jellemző nagyarányú birtokgyarapítást, illetve a speciális kamarai birtokrendszer kiépítését, ugyanis a Habsburgok más országaikban, tartományaikban — az európai trendeknek megfelelően — a királyi/főhercegi birtokokat rendszeresen elzálogosították, illetve különféle hitelügyleteknél hasznosították. Magyarországon nem ezt tették, de nem is tehették. Helyes kormányzati felismerés volt a kamarai birtokrendszer kiépítése, hiszen a birtokok bevételeiből, az ide utalt állami jövedelmek révén biztosítani tudták a nagy létszámú, állandó végvári katonaság ellátásának tekintélyes részét. Az 1570-es években azonban megkezdődött a kamarai birtokok nagy arányú elidegenítése, amely elsősorban a Habsburgok állandó pénzzavarával magyarázható. A század elejétől felvett hitelek halmozódása, majd a 16. század közepétől a végvárrendszer, a költséges katonai kiadások (pl. hadjáratok, várépítések stb.), a kormányzati költségek, és az igencsak költséges, de fontos szerepet játszó udvartartás finanszírozása megoldhatatlan problémát okozott, hiszen a dunai monarchia valamennyi bevétele sem volt elegendő ezekre a kiadásokra. Tegyük hozzá: ez volt a helyzet szinte valamennyi európai állam esetében: Spanyolország pl. már 1557-ben, majd 1575-ben egyaránt bankcsődöt jelentett.9 8 A dunai Habsburg-monarchia financiális helyzete a század 98 A korabeli európai államok és a dunai Habsburg monarchia pénzügyi helyzetére ld. Lanzinner, Maximilian: Friedensicherung und politische Einheit des Reiches unter Kaiser Maximilian II. (1564-1576). Göttingen, 1993. (Schriftenreihe der Historischen Kommission bei der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, Bd. 45.) 172-182. Rauscher, Peter: Zwischen Ständen und Gläubigern. Studien zu den kaiserlichen Finanzen unter Ferdinand I. und Maximilian II. Wien, 2001. (Ungedr. Phil. Diss.) 317. skk.
