Századok – 2004
Tanulmányok - Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században V/1103
1122 KENYERES ISTVÁN A királyi birtokok a Máriával történt megegyezés után I. Ferdinánd az 1540-es évek végétől nagyarányú birtokgyarapításba kezdett: ekkor került egy sor váruradalom különböző úton a király birtokába (fegyveres úton, cserével, magszakadás révén). A magyar királynak azonban ezen megszerzett birtokok esetében meg volt kötve a keze. A rendi jogfelfogás következtében ugyanis a királyra háramlott birtokokat lényegében véve szinte köteles volt újra eladományozni. Ez alól kivételt képeztek a végvárak és uradalmaik, hiszen ezekre ekkor még nemigen akadt kandidáló, illetve általában véve a király kötelességének tartották az állami jövedelmekből a végvárak fenntartását. I. Ferdinánd tudatosan olyan váruradalmakat szerzett meg — főként cserével vagy fegyveres úton —, amelyek a végvárrendszer első vonalában feküdtek (Szigetvár, Eger, Gyula). Ezen birtokok igazgatását, ellátását az általa felállított Magyar Kamarára bízta. I. Miksa folytatta apja birtokszerző politikáját, és főként Felső-Magyarországon egy sor váruradalmat szerzett meg (Szatmár, Tokaj, Szendrő, Krasznahorka, Munkács), amelyek igazgatását az általa 1567-ben létrehozott Szepesi Kamarára bízta. Ezeket az uradalmakat tekinthetjük kamarai birtokoknak, amelyek fő feladata a végvári katonaság ellátása volt.9 5 Külön típusnak tekinthetjük az ideiglenesen kamarai kezelésbe kerülő egyházi uradalmakat, amelyek fő jellemzője, hogy a kamara a már meglévő igazgatási rendszert is átvette, csupán saját tisztjeivel töltötte be azokat.9 6 3. táblázat. A királyi/királynéi várbirtokok számának alakulása 1387-1590-es évek9 7 Év Váruradalmak száma Királyi/királynéi váruradalmak száma % 1387* 226 100 44,2 1437* 229 56 24,5 1458* 360 36 10,0 1490* 361 57 15,8 1498* 361 26 7,2 1526 339 17 5,0 95 Összefoglalóan: Kenyeres /.: A végvárak uradalmainak i. m. 1388-1403. Kenyeres István: A várbirtokok szerepe a 16. századi magyarországi végvárrendszer ellátásában. Katonai elképzelések az egri és a szatmári vár fenntartására. Végvár és ellátás. Szerk.: Petercsák Tivadar-Berecz Mátyás. (Studia Agriensia. 22.) Eger, 2001. 131-181. Uő: A kamarai birtokok igazgatása és gazdálkodása i. m. 187-295. 96 Kenyeres I. : A végvárak uradalmainak i. m. 1357-1359. Uő.: Az esztergomi főegyházmegye birtokai és szerepük a török elleni védelmében a XVI. században. Mater et magistra. (Strigonium Antiquum) Megjelenés alatt. 97 A táblázatban a *-gal jelölt években a királyi és királynéi várak együttes száma szerepel, a többi évben csak a királyi várbirtokokat jelöltem. A táblázat adatainak forrásai: 1387 és 1437: Engel P.: Királyi hatalom és arisztokrácia i. m. 207. 1458 és 1490: Kubinyi Α.: A Mátyás-kori államszervezet i. m. 60-61. 1498: Engel Ρ: Vár és hatalom i. m. 188. 1526: becslés Kubinyi András azon adata alapján, miszerint a várak 5%-a volt ekkor királyi kézen. Engel Pál - Kristó Gyula - Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526. Bp. 1998. 342. A várak számát az 1526-ig elesett várak alapján becsültem meg. Az 1526-1590 közötti adatokat saját kutatásaim alapján állítottam össze. Vö. Kenyeres /.: A végvárak uradalmainak i. m. 1355-1357. Uő: A kamarai uradalmak igazgatása és gazdálkodása i. m. 37^15. XVI. századi uradalmi utasítások i. m. I. köt. 26-35., illetve Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a XVI. század közepén. I—II. köt. Bp. 1990. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai. Forrásközlemények 16.)
