Századok – 2004
Tanulmányok - Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században V/1103
A KIRÁLYI ÉS KIRÁLYNÉI „MAGÁNBIRTOKOK" A 16. SZÁZADBAN 1115 Magyar Kamara négy tanácsosa közül az egyik Ferdinánd budai udvarbírója, Pemfflinger István volt és helyet kapott köztük Nádasdy Tamás budai várnagy is.6 0 Talán az sem lehetett véletlen, hogy I. János Fráter Györgyöt tette meg budai udvarbírónak 1534 előtt, aki 1535-től egyúttal kincstartó, illetve budai várnagy is volt, ezzel a késő középkor valamennyi királyi és kincstári jövedelme felett elvileg ő rendelkezhetett.6 1 A budai udvarbíróság fogalma egyébként Buda eleste után is fennmaradt, így pl. az akkor már Eger várához csatolt kun és jász területeket a főváros eleste után még két évtizeddel később is a budai udvarbírósághoz tartozó jövedelemként tartották számon.6 2 Felmerülhet, hogy mi történt Mohács után az ún. honorbirtokokkal? Engel Pál szerint az Anjou-, illetve Zsigmond-korszak kormányzati struktúrájának alapját képező rendszert már Hunyadi Mátyás gyakorlatilag felszámolta, illetve a 15. század végére már csak — a horvát-szlavón bán és az erdélyi vajdán kívül — mindössze az Alsó-részek főkapitányi posztját betöltő temesi ispán és a pozsonyi ispán honor-funkciója maradt meg.63 A honor-rendszer ebben a szűk értelemben Mohács után is fennmaradt. Az Alsó-részek főkapitánya, mint temesi ispán, Mohács után is biztosan bírta Temesvárt és tekintélyes uradalmát, további, főként temesközi uradalmakkal együtt, egészen Petrovics Péter kapitányságának végéig, 1551-ig.6 4 Csak ekkor történt kísérlet az uradalmak kincstári kezelésbe vételére, de azt már a török foglalás miatt nem sikerült végrehajtani.6 5 Az erdélyi vajda esetében a honor-rendszer szintén jóval túlélte Mohácsot, hiszen az utolsó, a király által középkori mintára kinevezett erdélyi vajda, helyesebben két vajda, Kendy Ferenc és Dobó István is, egy-egy várat és uradalmat kapott meg hivatalviselé-00 A Magyar Kamara 1528. évi utasítását ld.: Kérészy Zoltán: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez. Bp. 1916. 161-172. Az utasításban Nádasdy István neve szerepel budai várnagyként, azonban ez nyilvánvaló elírás, de ez nem feltétlenül a közreadó hibája. Az utasításnak a bécsi Hofkammerarchivban fellelt egyik példánya latin és német nyelven is megtalálható, és mindkét változatban Nádasdy István szerepel. ÖStA HKA Vermischte Ungarische Gegenstände (= VUG) RN 52. A. fol. 43-66. Egy későbbi másolatán is, amelyet az 1548. évi utasítás előkészítésekor használtak fel, szintén Nádasdy István szerepel: uo. HFU RN 2 Konv. 1548. fol. 93-103. Ember Győző elfogadja a Nádasdy István-féle verziót. Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai. III. Hatóság- és hivataltörténet 1.) 119. Egyértelmű azonban, hogy mégis'csak Nádasdy Tamásról van szó. Vö. Acsády Ignác·. Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt, 1526-1564. Bp. 1888. 48. Kubinyi Α.: A budai vár i. m. 90. és Nádasdy, mint budai várnagy levelezését I. Ferdinánddal 1528-1529-ben: ÖStA Haus-, Hof- und Staatsarchiv (= HHStA) Ungarische Akten (= UA), Allgemeine Akten Fasc. 8-10. 61 Kubinyi Α.: A budai vár i. m. 95. 62 „Quod vero ad proventus illos attinet, qui Regi[a]e Majestati a Cumanis et Philisteis (quorum prouentus ad prouisoratum Budensem percepti semper peculiumque Coron[a]e fuerunt) contribuuntur." A Magyar Kamara utasítása Sukán János egri számvevő részére, 1558. január 14. [9.] pont. Kiadva: XVI. századi uradalmi utasítások. Utasítások a kamarai uradalmak prefektusai, udvarbírái és ellenőrei részére. Szerk. és a bev. tan. írta: Kenyeres István. Bp. 2002. (Fons Könyvek 2.) I. köt. 179. Hasonló példát idéz Kubinyi Gyuláról, ld.: Kubinyi Α.: A budai vár i. m. 82. 63 Engel Ρ: Királyi hatalom i. m. 76. vö.: Kubinyi Α.: A Mátyás-kori államszervezet, i.m. 143. (377. jegyz.) M Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718). Végvárak és régiók a XVI-XVII. században. Szerk.: Petercsák Tivadar és Szabó Jolán. Eger, 1993. (Studia Agriensia 14.) 235-249. 65 Kenyeres István: A temesvári udvarbíró utasítása (1552). Adalékok az 1551/52. évi temesvári és temesközi eseményekhez. Fons 4. (1997) 125-148.
