Századok – 2004
Tanulmányok - Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században V/1103
1116 KENYERES ISTVÁN se idejére, az előbbi Görgényt, míg az utóbbi Dévát. Dobó, mint Erdélyben nem birtokos, emellett — családi rezidenciául és költségei fedezésére — megkapta Szamosújvárt is.6 6 A horvát-szlavón bán tisztsége — szemben az erdélyi vajdáéval vagy a temesi ispánéval — ugyan nem szűnt meg, azonban a török hódítás, valamint a 16. század közepétől kiépülő hadügyigazgatás rendszere miatt jelentősen átalakult. Annak ellenére, hogy a horvát-szlavón bán állt az újonnan kialakított kerületi főkapitányság, azaz a báni végek élén (Banalgrenze), a horvát-szlavón várakat a horvát (majd károlyvárosi) és a szlavón (vend, majd varasdi) végvidéki kapitányságok révén 1556-tól a Bécsi Udvari, majd 1578-tól a Belső-ausztriai Haditanács ellenőrizte, és nincs nyoma annak, hogy a báni tiszttel együtt bármilyen honorbirtok átengedésre sor került volna.67 A Mohács előtti honor-rendszerből lényegében egyetlen alkotóelem maradt meg hosszabb távon: Pozsony és a pozsonyi ispánság. A pozsonyi uradalom ugyanis, amely a pozsonyi királyi várnak volt alávetve, továbbra is — elvileg — királyi birtoknak számított, azonban a várat és az uradalmat I. Ferdinánd rendszerint átengedte „honorként". Mohács után — úgy tűnik — egy ideig kettévált a pozsonyi ispáni cím a pozsonyi várkapitányságtól és uradalomtól. Az utolsó, Mohács előtti mintára kinevezett Bornemisza János pozsonyi kapitány és ispán halála után (1527), ugyanis az ispáni cím az általa örökbe fogadott Kerecsényi Szalay Lászlóra „szállt", ami azt mutatja, hogy Bornemissza egyfajta örökös ispáni címhez is hozzájutott. A pozsonyi várat azonban Ferdinánd vette át, és oda megbízható híveit nevezte ki, 1531-ben pl. Christoph Lamberg pozsonyi kapitányt, évi 1700 Ft fizetéssel.68 A Mohács előtti rendszer felújítására így csak Szalay főispán halála után kerülhetett sor, ettől kezdve viszont a pozsonyi ispáni címet a pozsonyi várbirtokkal együtt engedte át a mindenkori Habsburg-uralkodó. 1544-ben még ugyan Ferdinánd, illetve Mária özvegy királyné megbízható híve, Zakarias Wochnitzky, kapott kinevezést a pozsonyi kapitányságra,6 9 azonban 1546-tól már Niklas Graf zu Salm, Ferdinánd bizalmasa, magyarországi főhadparancsnok kapta meg a várat birtokával együtt, és sor került pozsonyi ispáni kinevezésére is.70 Et-66 Ld. I. Ferdinánd király instrukcióját szentiványi Kendy Ferenc és ruszkai Dobó István erdélyi vajdák és székely ispánok részére. Sopron, 1553. május 18. Legújabb kiadása: Oborni Teréz: Erdély pénzügyei I. Ferdinánd uralma alatt 1552-1556. Bp. 2002. (Fons Könyvek 1.) No. 7. 164-171. 67 Vö. Pálffy Géza: Horvátország és Szlavónia a XVI-XVII. századi Magyar Királyságban. In: Fons 9. (2002) 116-117. 68 Szerepel I. Ferdinánd 1531. évi „fizetési jegyzékében" (Status erogationum); eredeti példányát ld. ÖStA H KA VUG 48. fol. 209-211., másolata: ÖStA H KA HFU RN 2. Konv. 1545. fol. 116-118. 69 I. Ferdinánd instrukciója Zacharias Wochnitzky részére a pozsonyi kapitányságra, 1544. szept.7. Bécs. Az utasítás utal arra, hogy Wochnitzky kinevezésére csak ideiglenes jelleggel került sor, mivel Salm gróf nem tudja fontos ügyei miatt ellátni a pozsonyi kapitányságot. Wochnitzky alá 32 gyalogost rendelnek, évi fizetsége 1500 rajnai Ft volt. ÖStA HKA HFU RN 1. Konv. 1544. fol. 3-6. Wochnitzky reverzálisa a pozsonyi kapitányságról uo. fol. 4. 70 1. Ferdinánd kinevezése Niklas Graf zu Salm pozsonyi ispán és kapitány részére. Bécs, 1545. nov. 20. A rendelkezés szerint az ispáni poszt Szalay János halálával ürült meg, a vár pedig Zakarias Wochnitzky kapitánysága alatt állt, most mindkét hivatalt Salm főkamarás kapja meg. Az uralkodó a vár őrzésére 32 gyalogost rendelt, a jövedelmekről és kiadásokról a kapitány számadással tartozik, ami az uradalom átengedését is jelentette. ÖStA HKA HFU RN 2. Konv. 1545. fol. 139-143. Niklas Graf zu Salm reverzálisa a pozsonyi kapitányságról és ispánságról, amely szerint 1546. január l-jén veszi át a hivatalt. Bécs, 1545. nov. 20. uo. fol. 136.
