Századok – 2004

Tanulmányok - Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században V/1103

1108 KENYERES ISTVÁN A királynéi birtokok Mohács előtt A királynéi jövedelmekről már az Árpád-korból is van tudomásunk. Ezek nem feltétlenül birtokokban testesültek meg, hanem azok jövedelme vagy más királyi regálék haszna (pl. sókereskedés, vagy mint az Ciliéi Borbála esetében tudható, pl. Szlavónia nyestbőr adója) formájában. Emellett a magyar királyok biztosítottak jegyeseiknek hitbért is, amelyek már valóban uradalmak voltak. A királynék emellett „magánjogi" alapon is részesültek birtokadományokban, illetve pl. vétel útján is birtokokhoz juthattak. Egyelőre a szakirodalom még adós azzal a válasszal, hogy az Árpád- majd az Anjou-korban tételesen mely birtokok tartoztak a királynéi uradalmak közé, illetve hogy volt-e egyáltalán egy jól elkülöníthető „állandó királynéi birtokkomplexum".2

5 A rendelkezésre álló adatok alapján tulajdonképpen a Zsigmond uralkodásának második felére jellemző állapotokból tudunk kiindulni: ő feleségének, Ciliéi Borbálának, hitbér gyanánt tekintélyes, főként szlavóniai birtokokat kötött le, Szaplonca, Kis- és Nagykemlék, Kővár/Kőkapronca, Garics, Velike váruradalmai Kőrös megyében, Zágráb városa, Verőce és Pozsegavár várai az ispánsággal együtt. A szlavóniai birtoktesten kívül királynéi birtok volt Óbuda, Csepel-sziget, Kecskemét a királynéi kunokkal, Buják és Szanda várak (Nógrád vm.) és Tolnavár mezőváros. Ezen birtokok jó része minden bizonnyal már ekkor is hagyományosan királynéi birtoknak számított.2

6

Zsigmond 1419-ben egyszerűen zároltatta a királynéi birtokokat Borbála állítólagos félrelépése miatt, azonban 1423-ban megbocsátott neki, majd 1424-ben rendezte a királynéi birtokok ügyét is. Lényegi változás volt, hogy a királyné elvesztette szlavóniai birtokait és jövedelmeit, cserében viszont tekintélyes birtokokat és haszonvételeket kapott a Felvidéken. Ezek a birtokok szempontunkból igen fontosak, hiszen ettől kezdve a mindenkori magyar királynét döntően ezen uradalmak illették meg. Ekkor kapta meg a királyné Zólyom megyét Zólyommal, az ahhoz tartozó zólyomi uradalommal, Dobronya, Lipcse (Zólyomlipcse) és Végles várakkal és azokhoz tartozó birtokokkal, Bars megyében a Garam-völgyi bányavárosokat: Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Libetbánya, Újbánya, Bakabanya és az ekkor még mezőváros Fejérbánya (Bélabánya), valamint Breznóbánya és Korpona. Ugyanekkor került királynéi kézre Trencsén megye is Trencsén, Szucsa, Oroszlánkő, Beszterce, Hrussó, Sztrecseny, Óvár és Budetin váruradalmaival. A bányavárosokkal együtt ekkor még nem került a királyné kezébe a körmöcbányai bányakamara, a kamara és a bányavárosok ügyeibe sem ő, sem pedig tisztjei nem szólhattak bele, a városok lényegében csak cenzust tartoztak fizetni a királynénak. Borbála ugyanakkor a neki korábban járó 25

Gárdonyi Albert: A magyar királyné udvari kanczelláriája az Anjouk alatt. Turul 33. (1915) 81-84. Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban. Századok 136. (2002) 287-288. Az Árpád-kori királynéi népekre és a királynéi birtokszervezetben betöltött szerepükre legújabban: Uő.: Királynéi népek az Árpád-korban. Magyar évszázadok. Tanulmányok Kosáry Domokos 90. születésnapjára. Szerk.: Ormos Mária. Bp. 2003. 42-54. 26

Engel szerint Nagykemlék 1291-től, Kiskemlék 1326-tól, Kővár (Kőkapronca) 1397-től, Tolna 1395 előtt is, Óbuda (részben) a 14. század elejétől, Buják esetleg 1395-től királynéi birtok volt. Magyarország a középkor végén. Szerk.: Engel Pál. [Bp. 2002.] CD-Rom (= Engel Ρ: Mo. térképe). Óbuda és a Csepel-sziget, valamint több Pest megyei birtok királynéi birtoklására ld. Tringli István: Pest megye a késő középkorban. Pest megye monográfiája. I. köt. 2. rész. A honfoglalástól 1686-ig. Szerk.: Zsoldos Attila. Bp. 2001. (Pest megye monográfiája 1/2.) 80-93.