Századok – 2004

Tanulmányok - Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században V/1103

A KIRÁLYI ÉS KIRÁLYNÉI „MAGÁNBIRTOKOK" A 16. SZÁZADBAN 1105 alakban: provisor castri Budensis) igazgatta. Kubinyi András szerint lényegében itt a király állami és magán jellegű jövedelmeinek szétválasztására történt kísérlet.8 A budai udvarbíró hivatalát nem a Jagellók, hanem Hunyadi Mátyás hozta létre. Fő feladata a királyi magánuradalmak igazgatása és a budai királyi udvar ellátása volt, a befolyt összegekből kellett fedezni a királyi konyha nem csekély költségét. Mint Kubinyi András kutatásaiból ismert, a budai udvarbírói hivatal önmagában nem volt képes a vele szemben támasztott gazdasági követelményeknek megfelelni, így a konyha ellátását, mint ahogy azt a törvénycikk is előírta, részben a kincstartó pénztára fedezte. A budai udvarbíró illetékességét tekintve nem minden királyi uradalom felett rendelkezett, kezdetben csak a visegrádidömösi, a tatai és a komáromi uradalmak, a jászok és a kunok, valamint a királyi condicionariusok tartoztak alá. Úgy tűnik, hogy Mátyás gondolt arra is, hogy a királyi magánuradalmakat és a Hunyadi-birtokokat együttesen kormányoztassa, így saját uradalmai közül Debrecent is a budai udvarbíró alá rendelte, halála után azonban Corvin János örökölte a birtokot. A Jagelló-korban Tata és Komárom már biztosan függetlenedett a budai provizorátustól. Az idézett törvénycikkekben felsorolt uradalmak többsége — Visegrádot, Komáromot és Tatát leszámítva — királynéi uradalom volt, azonban ekkor a király özvegysége miatt kormányozhatta az udvarbíró, illetve alája kívánták rendelni. Különösen érdekes, hogy olyan nagy királyi uradalmak, mint Temesvár, Pozsony vagy Szeged nem tartoztak a budai udvarbíró felügyelete alá Temesvár, Pozsony és az 1514. évi törvénycikkben említett erdélyi várak a két megyésispán, illetve az erdélyi vajda honorbirtokai voltak. Fontos kiemelnünk, hogy a budai udvarbíró nem csak uradalmakat igazgatott és condicionárisok (királyi szakácsok, halászok, ajtónállók stb.) felett rendelkezett, hanem a budai vár fenntartására rendelt budai és szerémi bortizedek beszedését is ő intézte. Hivatalának szervezetét tekintve a budai várban lakó udvarbírónak volt helyettese (uiceprovisor), számvevője (racionista) és voltak jegyzői is. Alá tartozott a budai királyi palota konyháját ellátó sáfár. Az egyes uradalmakat, birtokrészeket a helyi várnagyok és udvarbírák igazgatták, akik a budai udvarbíró familiárisai közül kerültek ki. A budai udvarbíróhoz lehetett fellebbezni a helyi úriszéktől is. Hatáskörét tekintve a budai udvarbíró rendelkezett az uradalmak fegyveres erejével is. Érdekes módon alakult a budai udvarbíró és a budai várnagy viszonya: Kubinyi szerint az udvarbíró posztja előkelőbbnek számított, és amikor ugyanazon személy viselte mindkét tisztséget, akkor is a provizori cím került előre az intitulációban. A budai udvarbíróságot tekinthetjük — funkciója alapján — a királyi magánbirtokok első központi szervének, amely nagyfokú hasonlóságot mutat az osztrák főhercegi uradalmakat és jövedelmeket kezelő Vizedom hivatalához és a krakkói nagyprokurátoréhoz.9 Ami a koronabirtokok bevételeit illeti: összevetve a Mátyás- és a Jagelló-kor adatait, szembeötlő ellentmondásba ütközünk. Míg Fügedi egy 1519. évi velencei követjelentés alapján Mátyás korában 50.000 arany Ft-ra tette a királyi birtokok 8 A budai udvarbírói hivatalra összefoglalóan ld. Kubinyi Α.: A budai vár i. m. 9 Az osztrák Vizedom-okra (Vizedom unter der Enns, illetve ob der Enns) ld. Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században. Századok 135. (2001) 1354-1355. A krakkói nagyprokurátor kezelte azokat királyi „magán"-birtokokat és jövedelmeket, amelyek éppen nem voltak zálogban, elvben független volt a rendek által választott főkincstartótól, és az uradalmak jövedelmével a királynak számolt el. Kubinyi Α.: A budai vár i. m. 69.