Századok – 2004
Tanulmányok - Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században V/1103
1104 KENYERES ISTVÁN kezdődött a királyi „magánháztartás" elkülönítése az államháztartástól.4 Ennek alapvető elemét képezték a királyi udvartartás költségére lekötött várbirtokok, azaz a királyi „magánbirtokok". Ezt a kifejezést ugyanakkor mindvégig csak feltételesen használhatjuk, hiszen a 16. században terminológiailag nem különíthetőek el a királyi „magánbirtokok" a többi királyi uradalomtól. Ez a megkülönböztetés német területeken is csak a 17-18. század fordulóján jelenik meg a francia 'domaine' mintájára, 'Domänen', azaz magyarul a 'koronauradalom', latinul pedig 'dominium coronalis' kifejezés formájában.5 A megkülönböztetést — mint az alábbiakból is ki fog tűnni — sokkal inkább igazgatástörténeti megközelítésből tudjuk megtenni, illetve az uradalmak bevételeinek felhasználási módja jelenthet támpontot. Ugyanezt mondhatjuk el a királynéi birtok esetében is, amely jogilag szintén nem képezett egységes rendszert, mivel királynéink jegyajándékként, és magánjogi alapon is bírtak uradalmakat, jövedelmeket. Ezek esetében viszont a királyné személye jelent összekötő kapcsot. A királyi és királynéi „magánbirtokok" Mohács előtt A királyi „magánbirtokok" Mohács előtt és azok jövedelmei Az 1514:3. tc. felsorolja a „királyi fekvő jószágokat", jövedelmeket és „birtokjogokat". Ezek között az alábbi uradalmakat találhatjuk: a visegrádi és az óbudai uradalmakat az azokhoz tartozó Szentendrei- és Csepel-szigetekkel, a munkácsi és a diósgyőri uradalmakat, Husztot a sókamarai városokkal, ezen kívül Erdélyben Görgényt, Törcsvárt és Dévát. A törvénycikk nem említi, de nyilván bele kell érteni a zólyomi uradalmat is a Garam-völgyi bányavárosok birtoklásába. Az 1518:14. (bácsi) tc. pedig „a király konyhájára szánt jövedelmekről" rendelkezett, itt az alábbi uradalmak szerepelnek: Munkács, Tata, Komárom, a visegrádi uradalom, Óbuda, Kos és Csepel szigetek, Zsámbék, Solymár és Keszi6 ι mezővárosok, valamint a kunok és a jászok területe.7 Azt is megszabja a törvénycikk, hogy mely uradalmak mit szolgáltatnak a királyi udvar számára, eszerint a szalonnáról és borról Munkács, a vizákról és egyéb halakról pedig Komárom és Tata várának jövedelmeiből kell gondoskodni, ezen felül a budai és a Szerémségben levő tizedeket „a királyi asztal és udvar" számára kell fordítani. Ezeket a birtokokat — szemben a törvénycikk által a kincstartóra bízott Huszttal — külön királyi főtisztviselő: a budai udvarbíró (provisor curide castri regii Budensis vagy egyszerűsített 4 Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala (1458-1541). Kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására. Levéltári Közlemények 35. (1964) 67-69.; Bónis György: Ständisches Finanzwesen in Ungarn im frühen 16. Jahrhundert. In: Csatári, D. - Katus, L. - Rozsnyói, Á. (szerk.): Nouvelles études historiques publiées à l'occassion du XIP Congrès International des Sciences Historiques par la Commission Nationale des Historiens Hongroi. 1. Bp. 1965. 83-103. 5 Knittler, Herbert·. Habsburgische „Domänen". Das Fallbeispiel Österreich unter der Enns im 16. Jahrhundert. Polen und Österreich im 16. Jahrhundert. Hrsg.: Leitsch, Walter-Trawowski, Stanislaw. (Wiener Archiv für Geschichte des Slawentums und Osteuropas. Bd. XVII.) Wien-Köln-Weimar, 1997. 64-65. A koronauradalom kifejezésre ld. alább. 6 A törvénycikk Keszőt említ, azonban valószínűleg a visegrádi uradalomhoz tartozó Alkesziről, a mai Budakesziről van szó. 1 Corpus Juris Hungarici. CD-Rom.
