Századok – 2004
Tanulmányok - Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században V/1103
Kenyeres István A KIRÁLYI ÉS KIRÁLYNÉI „MAGÁNBIRTOKOK" A 16. SZÁZADBAN* Magyarországon már a 13-14. századtól kezdve fontos kérdés volt a várak birtoklása: mivel az nem csupán katonai létesítményt jelentett, hanem a várak köré szervezett uradalmak birtoklását, az ott élő népek feletti törvénykezési és kegyűri hatalmat is. A kettő együttesen biztosította a tulajdonos katonai és gazdasági erejét, végső soron pedig az szabta meg egy-egy tulajdonos helyét a hatalmi elitben, hogy hány várat/váruradalmat birtokolt.1 Ebben a hatalmi struktúrában mindig fontos helyet töltött be a mindenkori magyar uralkodó által valamilyen formában birtokolt királyi váruradalom-rendszer. Mohács előtt gyakorlatilag háromféle királyi várbirtok létezett: 1) királyi „magánbirtokok", hagyományosan ide szokták sorolni a mindenkori királynék által bírt uradalmakat is, amelyek témánk szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak; 2) az ún. honorbirtokok, amelyek ugyan hivatalosan királyi birtoknak számítottak, de valamilyen méltóság vi-I selésével voltak összekötve, az adott méltóság betöltője a hivatalviselés címén (pro honore) bírta azokat (elegendő itt az erdélyi vajdák, a szlavón illetve horvát-dalmát bánok által bírt várakra utalnunk)2; 3) a délvidéki végvárak, többnyire pusztán vagy uradalom nélkül.3 Az alábbiakban az első kategóriába sorolt királyi és királynéi uradalmak Mohács utáni sorsával kívánunk foglalkozni, elsősorban igazga\ tás- és gazdaságtörténeti megközelítésből. Már Mohács előtt megfigyelhető az a tendencia, hogy az uralkodói jövedelmek, főként az országgyűlés által megszavazott hadiadó kapcsán a rendek egyre nagyobb beleszóláshoz jutnak. Ezt jelzi az országgyűlések által a hadiadó beszedésére alkalmanként választott rendi kincstartók megjelenése, illetve a királyi kincstartók feletti rendi ellenőrzés kísérlete. Ezzel párhuzamosan azonban meg' A tanulmány a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány ösztöndíj-támogatásával készült. 1 Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Bp. 1977. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 82.) 14-15. Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről. Uő.: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk.: Csukovits Enikő. Bp. 2003. (Milleneumi magyar történelem) 101-102. Uő.: Vár és hatalom. Az uralom territoriális alapjai Magyarországon. Uo.: 162-172. Természetesen nem minden várhoz tartozott uradalom (pl. a határvárak, a későbbi déli végvárak stb.) és nem minden uradalomnak volt vár a központja. 2 Vö. Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről i. m. 101-161. Uő.: A honor. A magyarországi feudális birtokformák kérdéséhez. Uő.: Válogatott tanulmányok i. m. 73-100. Uő.: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). Bp. 1977. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 83.) 14-15. 3 A Mohács előtti déli végvárrendszer és így az itt lévő várak és esetleges uradalmaik alapos feldolgozásával mai napig adós történetírásunk. Mindenesetre Mohács előtti végváraink többsége esetében uradalmakkal gyakorlatilag nem számolhatunk. Vö. Fügedi E.: Vár és társadalom i. m. 16.
