Századok – 2004

Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89

VERESS ENDRE, A ROMÁN-MAGYAR KÖZÖS MÚLT KUTATÓJA 111 A román-magyar és magyar-román könyvészetet összeállító Veress Endre A román és a magyar nép történelmi kapcsolatainak feltárásában Veress a könyvtörténet terén is úttörő munkát végzett. Legfontosabb kiadványa a már említett háromkötetes, ugyancsak Bukarestben, 1931 és 1935 között megjelent magyar-román és román-magyar bibliográfiája. Az információkban roppant gazdag kiadvány az 1473. évvel kezdődik és 1878-ig jutott el; benne a szerző részletesen leírta mindazon magyar kiadványokat, amelyekben a románokra vonatkozó adatok találhatók, de a magyar vonatkozású román kiadványokat is. Első kötete előszavában Veress beszámolt arról, hogy miként kezdte el még ifjú korában Bukarestben a gyűjtést és hogyan folytatta azt Kolozsváron, a neves magyar bibliográfus, Szabó Károly szakavatott irányítása alatt. Valójában a Régi Magyar Könyvtárt szerkesztő Szabó Károlyt, aki korának szintjén a magyar művelődéstörténet talán legfontosabb vetületéhez gyűjtötte össze az 1711-ig terjedő korszakra a kutatás továbbfolytatását biztosító anyagot és adta ki ezt a rendkívül fontos segédeszközt, Veress méltán számíthatta tanárai közé. A román-magyar könyvtörténeti kapcsolatok terén Veress mégis csak 1910-ben közölte az első nagylélegzetű tanulmányát. A közlemény az Erdélyi Múzeum 1910. évi számában látott napvilágot Erdélyi- és magyarországi régi oláh könyvek és nyomtatványok (1544-1808) címmel. A román könyvnyomdászat- és könyvtörténet szempontjából Veress közleménye azzal érdemelte ki a szakkörök érdeklődését, hogy több olyan kiadványra hívta fel a figyelmet, amelyet a román könyvtörténeti bibliográfia addig nem ismert. A magyar könyvtörténet és bibliográfia számára viszont Veress közleményének értéke abban állott, hogy első ízben mutatta be mind a román könyvtörténetet, mind pedig annak kutatását. A kölcsönös megismerésnek tett ezzel elévülhetetlen szolgálatot. A cirill betűs nyomtatványok kutatásában a loan Bianu és Nerva Hodo§ szerkesztette Bibliográfia Románeascá Veche, melynek első kötete 1903-ban jelent meg, európai szinten is a legrangosabb román bibliográfia volt és maradt mai napig, mind a nyomdászati kivitelezés, mind pedig tartalmi szempontból. Veress Endre első volt a külföldi kutatók közül, aki ezt meglátta és valós érdemeként kiemelte. Szerinte „a nagy ívrétű díszes munkát" loan Bianu és Nerva Hodo§ „annyi szaktudással, mindenre kiterjedő figyelemmel és ízléssel" állította össze, „hogy az egész világirodalomban alig van párja". A látszólag túlzásnak tűnő értékelést Veress olyan érvekkel támasztotta alá, amelyek véleménye teljes jogosságát bizonyítják. „Korszakalkotó nagy mű — írta Veress — valósággal ideális mintaképe a tudományos könyvészetnek, mert mindent felölel, amire a modern bibliográfusnak a könyv leírásában ki kell terjesztenie figyelmét. Igen célszerű és okos mindjárt beosztása, mely egymásután időrendben ismertet minden régi könyvet, tekintet nélkül arra, hogy romániai vagy sem, román vagy idegen nyelvű". Az említett bibliográfia „megbecsülhetetlen, mivel a kutatónak egy (s nem három helyen) kell keresnie, ha valami adatra van szüksége vagy valamely nyomtatvány meghatározásával és leírásával foglalkozik. A munka rendszerét, beosztását és tudományos módszerét tekintve, megkapjuk benne a könyvek címlapjainak pontos mását, a vörös nyomtatású szavakat ritkított szedéssel kitűntetve s a szók végét jelző vonalakkal leírva vagy gyakran az eredeti címlapot utánzó beosztással lenyomtatva, azonkívül az ajánlólevelei,