Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
112 DEMÉNY LAJOS bevezetések és zárószavak teljes szövegét, mégpedig az 1600-ig terjedő nyomtaványokét eredeti cirill betűkkel, az 1600. utániakat fonetikus átírásban, az ószláv, görög, latin vagy más nem román szövegeket meg román fordításban is és végül a fejlécek, záróvignetták, kezdőbetűk, képek és egyéb díszítések hű hasonmását, még a vörös-fekete nyomásúakét is, sok munkának meg egész lapját, pompás reprodukciókban". A bibliográfiai leírással kapcsolatban Veress azt emelte ki, hogy a kiadványok tudományos ismertetése „kifogástalan, mert a Bianu-féle Bibliográfia felsorolja még az egyes ívek és fogások lapszámát s azt is, hány soros". A kutatások szempontjából oly fontos kérdésekről, mint a nyomdahibák jelzése, a nyomtatványok papírjának vízjele és a teljes szakirodalom felsorolása sem kerülte el Veress figyelmét, amikor Bianu és Hodo§ munkáját ismertette. A „mű szerzői — emelte ki beszámolójában Veress — megemlítik... a nyomdász esetleges hibáit, következetlenségeit és ismertetik egyúttal a képeket; a könyvek tartalmának méltatásán kívül meddig megtaláljuk benne nemcsak a vonatkozó irodalmat, hanem gyakran az egyes példányok származása, előkerülése, esetleges hatása és elterjedése történetét is. S hogy mindez mily gonddal és részletességgel történt, megítélhető abból, hogy az 551 lapnyi könyvben mindössze 176 könyv és nyomtatvány ismertetése fért el, 282 illusztráció kíséretében". Összegezve mindezeket, Veress így zárja meleghangú ismertetését: „Ez az ekként megcsinált s minden tudományos és művészeti igényt kielégítő Bibliográfia oly teljességében mutatja be a benne leírt könyveket, mintha azokat az olvasó maga használná, sőt minden vonatkozó adalékot és utalást megtalál róluk benne, az így keletkező kép még annál is világosabb, melyet maguk a régi könyvek nyújtanak".47 Bianu és Hodo§ bibliográfiája adatainak tükrében és saját kutatásai alapján Veress bemutatta a román könyvnyomtatás történetét 1508-tól a 18. század elejéig. Románia területén Târgovi§te városában, a vajda akkori székhelyén, 1508-ban állította fel Macarie szerzetes az első nyomdát, melyben 1512-ig három ószláv nyelvű egyházi könyvet adott ki. A 16. század végéig egész Havaselvén, a bukaresti és târgovi§tei nyomdában még hat nyomtatvány látott napvilágot, kizárólag ószláv nyelven. Moldvában csak a 17. század derekán állították fel az első nyomdát, s így a 16. századi román cirill betűs könyvek zömmel az erdélyi (szebeni, brassói, gyulafehérvári, szászsebesi és szászvárosi) nyomdákból kerültek ki. A több mint 40 nyomtatvány nagyobb része itt is ószláv nyelvű, de jelentős már a román nyelvűek száma is. Mind Bianu, mind pedig Veress többször figyelmeztetett az erdélyi magyar, román és szász nyomdászok és könyvkiadók szoros együttműködésére. A többi között arra is, hogy a 16. század végéig a kolozsvári Heltai és Hoffgreff nyomdákban több mint 200 könyv között egy latin betűkkel szedett román könyv is található, s hogy Heltai 1550-ben magyarul megjelent Mózes öt könyvét 1582-ben felhasználták a szászvárosi román Palea kiadásánál. Veress 1910-ben megjelent tanulmánya után is többször visszatért a könyvtörténethez. Báthory Endre fejedelmi könyvtárának jegyzékét a lengyelországi levéltárakban feltárt anyag alapján tette közzé. 1926-ban a Revista Arhivelor első évfolyamában részletes beszámolót nyújtott az Erdélyben kiadott román nyelvű 47 Erdélyi Múzeum. 1910. 143-144.
