Századok – 2004

Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005

\ KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1045 várból a koronázó dómba szállító, valamint a szertartásokat követően a koronázási jelvényeket a ládába visszatevő személyek közé, de részt vehettek már a koronázási menetben is.19

4

Mindezek azután 1916-ig ugyancsak szokásban maradtak.19

5 Az étekfogók között tehát a 17. században egy-egy előkelőbb köznemes is megjelent, ez összességében mégsem változtatott azon, hogy a késő középkori szokások a felszolgálás terén szilárdan hagyományozódtak tovább. Mind a főméltóságok, mind az étekfogók ezentúl is -kizárólag magyarok voltak, és elődeikhez hasonló módon látták el immár évszázados feladataikat. Az asztal körüli szolgálat egy másik elemében, nevezetesen az étkezés előtti és utáni kézmosás gyakorlatában azonban a 16. századhoz képest fokozatos változás következett be. Bár a lakomát megelőzően 1625-ig továbbra is szinte mindig a pohárnokmester öntötte az uralkodó kezére a kézmosóvizet, 1638-tól ez a szerepet ugyancsak végleg a nádor, Esterházy Miklós vette át. Noha az előkelő feladat megszerzésével 1618-ban már elődje, Forgách Zsigmond is kísérletezett, úgy tűnik, akkor még — bizonyára a nagyhatalmú Pázmány Péter esztergomi érsek ellenállása miatt — nem járt sikerrel.19

6

1622-ben ugyanakkor — egy olasz nyelvű beszámoló szerint legalábbis — a kézmosóvizet Thurzó Szaniszló nádor öntötte az uralkodópárnak, míg Pázmány adta át a kéztörlőt,1

9

' ami az ülésrend kapcsán említett konfliktusuk ismeretében el is képzelhető. 1625-ben azonban nyilvánvalóan Pázmány szilárd kitartásának köszönhetően még visszaállt a régi rend, azaz az új szokást a frissen kinevezett Esterházy nádor nem tudta megtartani. 1638-ban viszont a hatalma csúcsára érő Esterházy nádornak a kézmosóvíz-öntés feladatából végleg sikerült kiszorítani Pálfíy Pál pohárnokmestert. A 17. század közepétől így az a gyakorlat állandósult, hogy étkezés előtt a nádor, azt követően pedig — mivel ő az asztalnál ült — valamelyik magyar főméltóság vagy főnemes végezte el a feladatot. Hasonlóan módosult a kézmosás után a „keszkenőt adó" személyek rendje is, ami szintén nagy megtiszteltetésnek számított, hiszen például a német-római koronázási lakomákon ezt a feladatot a választófejedelmek teljesítették.19

8

Az étkezés előtti kéztörlésben az étekfogómester helyére már 1608-ban rögtön Illésházy István nádor lépett, így Thurzó György étekfogómester ekkor csak Miksa főhercegnek adhatta át a kéztörlőt. 1613-ban Anna királyné díszebédjén ez ugyanig}.' történt, miközben Mátyás császár- és királynak Forgách Ferenc érsek adta át a törlőkendőt. Ez a gyakorlat 1618-ban sem változott, noha ekkor már azt is tudjuk, hogy II. Ferdinándnak az étkezést követően Révay Péter udvarmester segédkezett, amiről koronatörténetének átdolgozott változatában maga is megemlékezett.19

9 194

A koronázási jelvények okmányai. Szerk. Szvitek Róbert József-Tóth Endre. Bp. 2003. (Bibliotheca Humanitatis Historica XVIII.) 33-39.: Nr. 1-5. és Benda K.-Fügedi Ε.: A magyar korona 161. 195

I. Haslinger·. Der Kaiser speist 57. és A koronázási jelvények 104.: Nr. 34. 196

Erről tanúskodnak az asztali kiszolgálásról készült tervezetek: MOL A 95 1618, fol. 21., fol. 29., fol. 34. 197 „cui il Palatino d'Vngheria diede l'acqua alle mani, e l'Arciuescouo di Strigonia la saluietta" OSzK App. H. 802. 198 H. Hoos: Kaiserliches Krönungsmahl 67.; Bastl-Heiß: Tafeln bei Hof 202-203. 199 Petrus Révay : De Monarchia et Sacra Corona regni Hungáriáé centuriae septem commentarius. Frankfurt am Main, 1659. 136-137., vö. még Bonis Gy.: Révay Péter 35.