Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
106 DEMÉNY LAJOS nevezett korszakot illetően... Csak az aki értékelni képes az elfogulatlan búvár ily oklevelek összeszedésében folytatott munkáját, csak az képes megérteni az oklevelek és akták százainak jelentőségét, melyeket volt szerencsém egybegyűjteni a már említett korszakra vonatkozóan".4 3 Ezek sorában említendők azok, amelyeket a román történetírás a legfontosabbaknak tekint és ezeket természetesen maga Mihály vajda írta alá jellegzetes cirill betűs tollvonásával. Veress tartozott ezzel azoknak, akik kiadványát a román történetírás fejlődésének érdekében elősegítették, támogatták. Való igaz, hogy a román történetírás egyetlen idegen történetkutatóval sem bánt oly előzékenyen, mint Veress Endrével. Kötetei a legjobb bukaresti kiadó kezében voltak és a legfigyelmesebb nyomdai kivitelezésben egymás után jelentek meg. Ezt a kiváltságot még a román történészek közül is csak kevesen élvezhették. Joggal figyelmeztették a már elkényeztetett Veress Endrét román barátai (Bianu, Todor és mások), hogy szabja szerényebbre anyagi követeléseit, ugyanis egyetlen román történész sem jutott oly előnyös szerződéshez és nem kapott kiadványaiért oly jelentős összegeket, mint amelyeket neki folyósítottak. Gondolja meg, hogy az emberi gyarlóság határtalan, az irigység mindig ott leselkedik és rossz vért szül. Különben Veress empátiával viszonyult a román történelmi tudatban jelképpé vált Mihály vajdához, aki iránt már fiatal korában is érdeklődött. 1890-ben például lefordította románról magyarra I. Ionescu-Gion Vitéz Mihály vajda ellenségei című népszerűsítő könyvecskéjét, melyet 1893. október 21-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcselet-, Nyelv- és Történettudományi Osztályának ülésén bemutatott, majd a Kolozsvár című lap 261-268. számában folytatásban közölt. Később ezt — ugyancsak az 1893. évben — külön könyvecske formájában tette közzé Szádeczky előszavával. Tehát Veress nem először foglalkozott a havaselvi vajda egyéniségével, miközben Bukarestben megjelent oklevéltára. A korszakot átfogó forráskiadásának másik figyelemre méltó vetülete a székelység és a magyar hajdúság története volt. A többi között külön román nyelvű tanulmányt közölt az 1595. évi törökellenes havaselvi hadjáratról, s benne oldalakat szentelt a székelyek és hajdúk szerepének. Kiadta Báthoiy Zsigmond kiváltságlevelét, melyben a Bodonyi István vezette magyar hajdúk vitézségéről szól Bráila, Tárgovi§te és Giurgiu felszabadításában. Kutatásai és közleményei alapján ismerkedett meg a román történetírás a Székely Mózes vezényelte négyezernyi székely és magyar had 1597-ben Havaselvén vívott török- és tatárellenes harcaival. Jelentős számú, Veress által először kiadott oklevél vonatkozik ezekre az addig csaknem ismeretlen haditettekre. Nem kerülhette el Veress figyelmét oklevélgyűjtése közben Mihály vajda és a Habsburg ház viszonya 1597 és 1601 között. A Bukarestben megjelent oklevéltárában kiadott anyag is bizonyítja, hogy II. Rudolf császár a havaselvi vajdát eszközül használta Erdély bekebelezésére. A császári követeknek adott utasításaiból is látszik, hogy Mihályt Erdély elfoglalására ösztönözte, s csak akkor kezdett iránta bizalmatlanul viselkedni, mikor a sellemberki győzelem után a vajda maga óhajtott uralkodni a karddal megvett országban és nem mutatkozott hajlandónak a prágai udvar alávetett eszköze lenni. Mihály az 1599 februárjában kapott pénzt 43 Documente. IV kötet. VIII. oldal.