Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
104 DEMÉNY LAJOS Már a kiadvány címe is jelzi, hogy a megjelent 11 kötetben az Erdély, Havaselve és Moldva közötti kapcsolatokat érintő oklevelek kaptak helyet az 1527 és 1690 közötti korszakból. Bizonyos esetekben azonban ettől a témakörtől a kiadó eltekintett, amennyiben felvette oklevéltárába a havaselvi és moldvai vajdák és bojárok minden külföldi vagy hazai levéltárban feltárt kiadatlan leveleit vagy a rájuk vonatkozó más természetű kútfőket, úgyszintén az erdélyi románok történetét illető fontosabb okleveleket. így aztán a témakör annyira kiszélesedett, hogy lehetőséget nyújtott a pontatlan meghatározásra, amit Veress kiadványának bírálói és méltatói fel is hoztak ellene. így történhetett meg az is, hogy Veress második kötetében közölte például Báthory István fejedelem Nagyszeben város tanácsának 1573. március 12-én Gyulafehérváron adott kiváltságlevelét, amelyben papírmalom felállítását engedélyezte. E nagyon fontos oklevél közlése roppant hasznos volt és különösen érdekelte azokat, akik Erdély művelődéstörténetével foglalkoztak, csak éppen semmi köze nem volt a kiadvány témaköréhez. A külföldi levéltárakból összegyűjtött gazdag anyag, annál fogva, hogy a különböző érdekeket képviselő diplomaták és küldöttek jelentései bőven tükrözik Erdély, Havaselve és Moldva nemzetközi kapcsolatait a 16. és 17. században, sok adatot nyújt a Portával való viszony alakulására, az állandó tatár veszedelem elleni nehéz küzdelmekre, a lengyel királysághoz fűződő moldvai kapcsolatokra, de talán a legtöbbet arra, miként próbálta a Habsburg-ház a térséget érdekkörébe vonni vagy legalábbis Erdélyt mielőbb bekebelezni. Veress szemléletében a Habsburg-ellenes küzdelem Erdélyben a 16. század első feléig nyúlik vissza. Szörnyű pusztulást hozott az ország népére a sok háború, a zsoldoshadak mérhetetlen visszaélése. Jellemző adatokat közölt erre nézve Veress még 1898-ban, a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Evkönyvében Déva és környéke Castaldo idejében Adatok Hunyadmegye 1551-53 közti történetéhez) címmel. Kiadta a Hunyad megyei kisnemesek 1552-ben kelt panaszlevelét, amelyben felsorolták Castaldo osztrák generális zsoldosainak pusztításait. Ezek ahelyett, hogy a török beütések ellen védték volna a vidéket, prédáltak mindenütt; 40-50 főnyi csapatokba verődve lepték meg a falvakat, erőszakkal és minden fizetség nélkül vették el a bort és gabonát a parasztoktól, elhajtották az igavonó állatokat, a fejősteheneket, juhokat, disznókat, borjukat, szedték a tyúkokat, libákat és mindent, amit a házak körül találtak. Ha valaki, holmiját védendő, szembe mert velük szállani, helyben agyonütötték vagy kiűzték házából és a faluból. A házakat, magtárakat, kerteket és gyümölcsösöket felgyújtották, a ládákat, szekrényeket feltörték. A jobbágyok javait elvették, kifosztották őket, még az aszszonyokat is levetkőztették. Annyira elkínozták a falvak lakosságát, néhány falu már teljesen elnéptelenedett, Havaselvére kényszerült menekülni. A zsoldosok csapatostól mentek ki a mezőre, s hajtották el a parasztok birkáit, s amelyeket elhajtani nem tudták, lelőtték, szekérbe dobták és úgy vitték a városba. Ott is folyton raboltak, erőszakoskodtak; csészét, tányért, kanalat, fazekat s mindent, amit csak kéz alatt találtak, elvittek, a házak ajtait feltörték, fegyveresen rontottak rá a malmokra és kirabolták azokat is. Ez az oklevél talán az egyik legbeszédesebb forrása a sok szenvedésnek, amelyet Erdély lakosságának magyaroknak, románoknak és szászoknak el kellett viselniük.
