Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1021 kiemelkedő jövedelemforrásává vált.7 2 Noha ez a folyamat a magyar politikai elit számára súlyos lemondásokkal járt, hiszen a Magyar Királyság szuverenitása — központi irányításának Bécsbe kerülésével — egyes államigazgatási területeken (kül-, had- és pénzügy) sérült, más út az oszmánokkal szembeni megvédelmezéséhez és az európai keresztény kultúrkörben való megmaradásához nem létezett.7 3 Az 1526 utáni változások egyik leglényegesebbike — mint erre már utaltunk — a magyar királyi udvar történetében következett be. Ebből ugyanis — az ún. udvari huszárok (husarones aulae regiae) 1550-es évekig tartó fennmaradása után7 4 — szervezetileg egyedül az említett egykori udvari főméltóságok maradtak meg; jóllehet fizetésüket nem politikai, hanem anyagi okokból, tényleges szolgálatuk elmaradására hivatkozva, az 1540-es évek legvégén csökkentették.7 5 S noha az 1530-1540-es években újabb szabályzatot (HofStaatsordnung, 1537/'' nyert közös bécsi udvar szervezete fokozatosan megszilárdult, Ferdinándnak pedig hosszabb ideig nem volt magyar királyi udvar- és ajtónállómestere,77 ennek ellenére a névlegessé váló magyar udvari tisztségek megszüntetése a bécsi politikai vezetésben nem merült fel. S nem csupán azért, mert e főtisztségviselők a magyar belpolitikai életnek a bécsi udvarhoz többnyire szorosan kötődő vezetői voltak, hanem mert a Hofburgban tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy ők névleges udvari tisztségeikkel uralkodójuk egyik legfontosabb, a Német-római Birodalom után „rangban" második helyen álló területét, a Magyar Királyságot reprezentálják, mégpedig elsősorban a magyar király- és királynékoronázások alkalmával. Míg tehát a különböző államigazgatási területeken az összbirodalmi érdekek erős centralizációt követeltek, addig a politikai-hatalmi és dinasztikus reprezentációban épp a sokszínűség, a birtokolt országok és tartományok számának, szerepének és régi hagyományainak hangsúlyozása volt elsődleges. Ezzel pedig Ferdinánd legközelebbi bécsi tanácsadói teljesen tisztában voltak, hiszen osztrák, német vagy cseh viszonylatban is hasonló folyamatok mentek végbe az önálló osztrák főhercegi és a cseh királyi udvar megszűntével. De nem volt ez másként az osztrák örökös tartományoknak, a Cseh Korona országainak és a Német-római Császárságnak különböző udvari rendezvényeken, főként uralkodói koronázásokon és temetéseken való, egyre gyakoribb képviselete során sem. Mindezek az alapvető változások szemléletesen mutatkoztak meg a 16. század két magyar királykoronázása alkalmával, 1563. szeptember 8-án és 1572. szeptember 25-én Pozsonyban tartott koronázási lakomák megszervezésének módjában és ceremóniarendjében is.7 8 1527 óta immáron közel három és fél évtized telt el, 72 US.: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig. (^ázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz) Történelmi Szemle 38. (1996) 23. sz. 163-217. és Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században. Levéltári Közlemények 74. (2003) 1-2. sz. 59-103., különösen 92-103. 73 Pálffy Géza·. A Magyar Királyság integrációja a Habsburg Birodalomba a 16. században. Bp. 2004. (História Könyvtár: Előadások a történettudomány műhelyeiből 11.) 74 Uô.: A magyar nemesség I. Ferdinánd bécsi udvarában. Történelmi Szemle 45. (2003) 1-2. sz. (megjelenés alatt), ill. rövidebb változata: A magyar nemesség a bécsi udvarban. Rubicon 2003/11-12. sz. 77-80. 75 i?[ugonfalvi] Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549-1551. évi leveles könyve. Bp. 1908. 373.: Nr. XXVIII. és 383-384.: Nr. XXXII. 76 T. Fellner-H. Kretschmayr: Die österreichische Zentralverwaltung 116-126.: Nr. 12/I/B. 77 Fallenbiichl Ζ.: Magyarország főméltóságai 85. és 91.