Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
1020 PÁLFFY GÉZA gyar nagyurak által elfogadott hagyományokhoz. A magyar politikai elit tagjai nyújtotta legitimáció pedig sokkal többet ért egy ilyen korántsem elsőrangú kérdésben történő komolyabb összeütközésnél. De ne feledjük azt sem, hogy Ferdinánd bécsi kísérete nem először szembesült ilyen helyzettel, hiszen 1527. február 24-én az osztrák főherceg prágai cseh királykoronázását követő ünnepi díszebéd megszervezésekor nyilván ugyanígy kellett betartani a Jagellóknak köszönhetően a budaihoz részben biztosan hasonló cseh szokásokat. Mindezekkel magyarázható tehát, hogy Beatrix királynéval ellentétben Ferdinánd 1527 őszén nem rúgta fel a hagyományos ülésrendet, így asztalánál a teljes magyar világi és egyházi elit helyet kaphatott, noha úgy tűnik 1502-höz képest valamelyest hátrébb szorulva. Az uralkodói pár és a prelátusok közé ugyanis V Károly követét, Anna királyné és a nádor közé pedig Mária királyné, Zsófia mazóviai hercegnő és Brandenburgi György mellett még Dorothea von Puchheim udvarhölgyet is odaültették. Ferdinánd és bécsi udvartartásának vezetői talán ezzel jelezték, hogy ők — mint egykoron Beatrix királyné és udvarnokai — távolságtartóbb és kötöttebb udvari gyakorlathoz szoktak. Teljességgel megmaradt ugyanakkor a magyar udvari főméltóságok kiemelt szerepe (köztük az étekfogómester korábbról alig ismert előmetélési feladata), az étekfogók előtt haladó nagyurak alkalmazása, valamint az udvartartás többi tagja és a királyválasztó diétán megjelenő rendek vendégül látása is. Hasonlóan biztosak lehetünk abban, hogy az étkeket Báthory nádor, Thurzó Elek és más nagyurak javaslatára magyar felszolgálók hordták az asztalhoz, kivételt pusztán Wolfgang von Rogendorf bécsi udvari étekfogó jelenthetett. Bár az ő szereplése kétségkívül sértette a korábbi hagyományokat és a magyar érdekeket, Ferdinánd idegen kísérői nyilván meggyőzték urukat, hogy elsősorban biztonsági okokból helyes, ha saját étkeinek felszolgálásánál ragaszkodik személyes étekfogója alkalmazásához. Ebbe az engedménybe pedig a magyar nagyurak is könnyebben beleegyezhettek, hiszen már Mohács előtt sem számított ritkaságnak a budai udvar rendes étekfogói között egy-egy cseh vagy német nemesifjú.70 Az új magyar uralkodó tehát már a koronázását követő első fontosabb, magyar királyi udvari esemény ceremóniarendje kapcsán is képes volt mindkét fél számára megnyugtató kompromisszumot kötni a magyar rendek legfőbb képviselőivel. 4. Ahol az új alapokat lerakták: az 1563. és 1572. évi koronázási lakomák Ferdinánd király az újabb kutatások szerint csaknem egész élete folyamán, de különösen az 1542-őt követő időszakban a magyar rendekkel meglehetősen rugalmas és engedményekre kész politikát folytatott.7 1 Bár vitathatatlan, hogy Buda 1541. évi eleste után mind osztrák tartományai védelme, mind bécsi székvárosa élelemellátása érdekében erre egyre inkább rákényszerült, a magyar politikai elit legkiválóbb személyiségeivel történt kiegyezés komoly eredményeket hozott. A Magyar Királyság hadszíntérré válása ellenére a közép-európai Habsburg Birodalom egyik legfontosabb területévé, nevezetesen védőbástyájává, éléskamrájává és egyik 10 Fógel József: II. Lajos udvartartása 1516-1526. Bp. 1917. 54-55., vö. még Fraknói Vilmos·. II. Lajos és udvara. Bp. 1878. 71 Pálffy Géza: A bécsi udvar és a magyar rendek a 16. században. Történelmi Szemle 41. (1999) 3-4. sz. 331-367.
