Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1019 szág igazgatásában erősödött meg a Mohács előtti negyedszázadban,6 5 de megmutatkozott az egyre nyitottabbá és szabadabbá váló udvari életben, így még az asztali rendtartásban is. A szórványadatokból úgy tűnik, II. Lajos idejében a követek mellett a főpapok és az ország bárói majdnem mindig helyet kaptak a nyilvános lakomákon,6 6 és újra meglehetősen szabad bejárásuk lett az udvar belső helyiségeibe. A Jagelló-kori változások irányvonalát összességében jól mutatta az udvar 1523. októberi részletesebb leírása is. Eszerint a királyi asztalnál különösebb rendet nem tartottak, mindenki szabadon járhatott-kelhetett, tréfálkozhatott és vigadhatott.6 7 Nem véletlenül dolgozták ki ugyanekkor az udvar rendjének sürgős reformját,6 8 ami azonban feltételezhetően nem hozott sikert. A fentiekben elmondottak ismeretében egyértelműen megállapíthatjuk, hogy I. Ferdinánd 1527. november 3-án Székesfehérvárott tartott koronázási lakomája a Jagelló-kori hagyományt követte. Bár bizonyosak vagyunk benne, hogy a magyar udvar rendkívül kötetlen asztali rendtartása messzemenően idegen volt a spanyol etiketten nevelkedett és a burgundiai gyökerű, szigorúbb, spanyolos udvari ceremóniákhoz6 9 szokott Ferdinánd főhercegtől, számára az adott pillanatban a magyar trón elnyerése és magyarországi híveinek gyarapítása sokkal fontosabb volt, mint a közte és Szapolyai között még ingadozó magyar főurakkal az asztali ceremóniarend kapcsán felmerülő esetleges konfliktus vállalása. Ráadásul nincs kétségünk afelől, hogy a magyar urak törekvéseit jól ismerő Mária királyné és Báthory nádor mind Ferdinánd, mind osztrák-német kísérete tudomására hozhatták, hogy a Habsburg uralkodó nehezen megszerzett magyar királyságának valódi elismertetése csak úgy lehetséges, ha a koronázási szertartás során ragaszkodnak a ma-65 További irodalommal Kubinyi András·. A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata. Századok 126. (1994) 2. sz. 28&-319~ 66 Vö. pl. 1525. febr. 28-án: „Eodem die ad manus Blasii viniferi Regiae Maiestatis, pro emendo malmatico ad mensam Maiestatis Suae, ex quo Sua Maiestas eo die reverendissimum dominum Laurencium legatum et cardinalem oratorem Summi Pontificis et omnes dominos Praelatos et Barones hospitavit, dedi fi. I." Fraknói Vilmos: II. Lajos király számadási könyve. 1525. január 12-július 16. Magyar Történelmi Tár 22. (1877) 92. és Kubinyi Α.: A királyi udvar 332-333. 61 „In mensa nullus ordo, omnes passim venientes ad eius mensam comedunt, iocantur et ipsum solum publice derident." Krzysztof Szydlowiecki kancellár naplója 1523-ból. Sajtó alá rend. Zombori István. Ford. Boronkainé Bellus Ibolya. Bp. 2004. (METEM könyvek) 121., vö. még Zombori István·. II. Lajos udvara — Szydlowiecki kancellár naplója alapján. In: Magyar reneszánsz udvari kultúra 107-117. 68 Krzysztof Szydlowiecki kancellár naplója 126-127. 69 Bár a bécsi udvartartás ceremóniáinak eredetét a nemzetközi szakirodalom még teljesen nem tisztázta, az vitathatatlan, hogy a Kaisp.rhof zártságára és ceremóniarendjére az egykori burgundiai, illetve a spanyol udvar szigorú rendről és rangtiszteletről tanúskodó hagyományai nagy hatással voltak. Az eddigi eredményekből a 2-3. jegyzetben idézett munkák mellett kiemelendő (további irodalommal): Hoffmann Christina: Das Spanische Hofzeremoniell von 1500-1700. Frankfürt am Main-Bern-New York 1985. (Erlanger Historische Studien 8.); Rainer A Müller: Der Fürstenhof in der Frühen Neuzeit. München 1995. (Enzyklopädie deutscher Geschichte 33.) 40-42.; Andrea Sommer-Maihis: Spanische Festkultur am Wiener Kaiserhof Ein Beitrag zum europäischen Kulturtransfer im 17. Jahrhundert. Frühneuzeit-Info 11. (2000) Heft 1. 7-15.; J. Duindam: Vienna and Versailles 22-24. és 131-219.; az asztali ceremóniarend kapcsán: Hildegard Hoos: Zur Geschichte der Tafelkultur im Kaiserreich. In: Die kaiserliche Tafel 25-32., valamint vö. még magyarul Kalmár János: Hatalmi helyzet és uralkodói udvar a 18. század eleji Európában. In: Európa fejedelmi udvaraiban. Mányoki Ádám. Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 2003. március 14.-ausgusztus 24. Szerk. Buzási Enikő. Bp. 2003. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1.) 17-20.
