Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1017 szén az étkezés előtti és utáni kézmosáshoz szükséges készletek (lavabók) is megtalálhatók voltak, ezek használatának konkrét rendjéről hallgatnak forrásaink.57 A királyi asztalon kívül „a magyar érsekek, püspökök és zászlósurak számára hét asztal volt elhelyezve [...] A király melletti legelső asztal a nagy grófé [guthi Országh Mihály nádoré] volt, utána következtek a kormányzó fSzapolyai István], a vajda [Pongrác János], Bánffy Miklós [pozsonyi ispán], a kalocsai érsek, az erdélyi püspök és a nagyváradi püspök."5 8 Emellett egy külön (nyolcadik) asztalnál foglaltak helyet Beatrix királyné nápolyi udvartartásának hölgytagjai és egyéb képviselői, valamint további asztaloknál a nemesség és a városok követei. A díszebédet nagy táncmulatság zárta, amelyen szintén szabályozott rendben az ünnepelt uralkodópár is fellépett. Beatrix királyné 1476. évi nevezetes lakomái azonban korántsem voltak Magyarországon szokványosak. Amint arról Antonio Bonfini részletesen tudósít, ezek a magyar királyi udvarban új asztali ceremóniarend bevezetését jelentették. Korábban I. Ulászló (1440-1444), majd Hunyadi Mátyás ugyanis — nem lévén feleségeik (kivéve az utóbbi Podjebrád Katalinnal való rövid házasságát [1461-1464]) — meglehetősen szabados udvari életet éltek,59 ami az étkezési-asztali szokásokban is megnyilvánult. Lakomáik alkalmával a legelőkelőbb magyar nagyurakkal általában együtt, szinte családiasan és néha túlságosan bőségesen étkeztek, személyes védelmükre kevés gondot fordítottak, így az angol vagy a francia udvarhoz hasonlóan az uralkodóhoz való bejutás általában véve könnyen megvalósítható feladat volt.6 0 Ez a gyakorlat viszont a sokkal szigorúbb és szabályozottabb nápolyi udvari ceremóniarenden, illetve spanyolos jellegű etiketten nevelkedett Beatrix királyné és környezete számára teljesen idegen és elfogadhatatlan volt; nem beszélve arról, hogy maga Beatrix is határozott és fegyelmezett egyéniség volt. Noha nem lehetett könnyű feladat, az új feleség már a koronázási és az esküvői lakoma kapcsán elérte, hogy zártabb udvari gyakorlatának megfelelően a királyi asztalnál csak az európai királyi, fejedelmi és hercegi udvarok képviselői foglalhassanak helyet. A nyitott, szabados udvari életmód és asztali rendtartás helyére tehát — mint Bonfini fogalmazott6 1 — első pillanattól kezdve „kulturáltabb", ugyanakkor zártabb és szabályozottabb, de előkelő reneszánsz elemekben gazdag, itáliai életvitel lépett. A magyar uralkodó így ezt követően a spanyol királyokhoz és a német-római császárokhoz hasonlóan — akiknek személyét a ceremónia és az etikett minden tekintetben felsőbbrendűnek, sőt isteni eredetűnek 57 Pusztán azt tudjuk, hogy mind a király, mind a királyné kezet mostak, de hogy ezt mi módon tették, azt sajnos nem ismerjük. 68 Ρ Eschenloer: Geschichte der Stadt Breslau 998. és az idézett, helyes magyar fordítás: Régi utazások 106-107. 59 Mátyás udvarára számos adattal: Csánki D.\ I. Mátyás udvara passim, valamint újabban Kubinyi András: A Mátyás-kori államszervezet. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. Rázsó Gyula-V Molnár László. Bp. 1990. 62-69. 60 Mindezekre: A. Bonfini·. A magyar történelem tizedei 867-868.: 4.7.70-75. Erre a fontos jelenségre általánosságban több munkájában utalt már Kubinyi András is: Kubinyi A. : A királyi udvar 331-332. és Uő.: Mátyás király. Bp. 2001. (Tudomány - Egyetem) 110.; A késő középkori francia udvari lakomák „rendetlenségét" jól példázza VI. Károly (1380-1422) koronázási ebédje, amelyen az ülőhelyek elfoglalása lökdösődésbe torkollott, miközben a rengeteg néző és vendég szinte teljes káoszt okozott. Johan Huizinga: A középkor alkonya. Bp. 1986. 37-38. 61 A. Bonfini: A magyar történelem tizedei 868.: 4.7.80-85.
