Századok – 2004

Történeti irodalom - Mályusz Elemér: Klió szolgálatában. Válogatott történelmi tanulmányok (Ism.: Neumann Tibor) IV/992

992 TÖRTÉNETI IRODALOM Ettől eltekintve teljesen egyetértek mindazzal, amit Miskolczy Kossuthról mint „emberarcú Robespierre"-ről megállapít. Valóban: éppenséggel a néptribun politikai nagyságának fokmérője az, hogy nem lépett fel erőszakkal politikai ellenfelei ellen, nem tört személyi diktatúrára, nem helyezte törvényen kívül — mégoly veszélyek közepette sem! — a parlamentarizmust. Határozott volt, kemény, energikus, de nem vette fejét senkinek, forradalmárrá lett, amikor kellett, de zsarnokká nem. Ha elkerülhetetlen volt, egyes törvényeket áthágott, a forradalom törvényes kereteit azonban megtartani igyekezett. Az 1848. szeptemberi napok izgalmaiba élesen bevilágít a Miskolczy által közölt 1848. szeptember 17-i Gyulay-levél, a borotvaélen táncoló történelmi helyzet hiteles képe: a szorongást Kossuth szavára felváltja a lelkesedés. Egy időben él az emberekben a kettő! Kossuth egyszerre tudott — mesterien — apellálni a hatalom két komponensére: a népre és a törvényhozásra. Nagy és máig élő szó az, amit Viddinben kimondott: „Talán, ha Robespierre lettem volna. De ez lenni nem tudtam, nem akartam, s mondhatni szerencsétlenségemben is emel a gondolat, hogy kezem vértől mocsoktalan." A Napló elé Csetri Elek is írt életrajzi bevezetést. A Gyulay-napló kiadása már régi terve volt Csetri Eleknek, de a politikai helyzet sokáig nem tette lehetővé e vállalkozást. Igaz, a kolozsvári tudós több kitűnő cikkében jelzett egy-két izgalmas mozzanatot Gyulay munkásságából. A most megjelent kötet az erdélyi magyar tudományosság és a hazai transzilvanisztika gyümölcsöző együttműködésének is a dokumentuma. Csetri Elek korábbi Gyulay-tanulmányainak tanulságát összefoglalva hasznosan igazít el a naplóíró családfája, életrajza, neveltetése, utazásai vonatkozásában. A jegyzetek, a névmutató és a szótár — Csetri és Miskolczy közös munkája — kifogástalanok. Igen nagy türelmet és tárgyszeretetet követelt tőlük ez a tevékenység. Legfeljebb annyi lehet a kívánnivalónk, hogy a névmutató egyszersmind nem adja a nevek magyarázatát is. Mentségéül szolgál, hogy a szövegben nagyon sok a ma már feloldhatatlannak tűnő név. Gondosabb korrektúra viszont számos sajtóhibától megszabadíthatott volna. A kiadvány történelemről való tudásunk jelentős gazdagodását jelenti. Fenyő István Mályusz Elemér KLIÓ SZOLGÁLATÁBAN Válogatott történelmi tanulmányok Társadalmi és Művelődéstörténeti Tanulmányok 30. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2003. 520 o. Az utóbbi évtizedben egyre növekvő számban jelentek meg olyan kiadványok a hazai könyvpiacon, amelyek 19-20. századi magyar történetíróink — sokszor azóta is alapműnek tekintett — monográfiáit, olykor forráskiadványait tették újra közkinccsé, vagy éppen — ma már sok esetben nehezen hozzáférhető — tanulmányaikból adtak reprezentatív válogatást. Nem feladatom annak megítélése, hogy ezek a könyvek mekkora segítséget nyújtanak a historiográfiai tájékozódásban, a történeti-eszmetörténeti kutatásban és nem utolsósorban a felsőoktatásban, az azonban leszögezendő, hogy amíg ez a folyamat nem feszíti szét a minőségi, illetve a hasznossági korlátokat, kétségtelenül üdvözlendő valamennyi újra megjelenő kötet. Az említett minőségi korlátokon bizonyosan belül helyezkedik el Mályusz Elemér munkássága, akinek fő műveit — mint például az egyházi társadalomról, Zsigmond király uralmáról, a türelmi rendeletről írott monográfiái — manapság sem haszontalan forgatni, nem beszélve a Zsigmondkori Oklevéltár köteteiről, amelyek használata egyenesen elengedhetetlen. A széles látókörű történész 1989-ben bekövetkezett halála nem zárta le életművének megjelentetését, hiszen azóta több munkája is napvilágot látott, példaként említhető a hagyatékából előkerült „Az első Habsburg a magyar trónon" című tanulmánya (az Aetas 1994/1. számában), vagy a „Népiségtörténet" című kötete, amely a Történettudományi Intézet „Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok" sorozatában jelent meg, akárcsak a most bemutatandó kötet is, amely az első válogatást nyújtja tanulmányaiból az érdeklődőknek. Mindezen kiadványok szövegeinek kiadásra történő előkészítése, szerkesztése egyaránt Soós István munkáját dicsérik. A Klió szolgálatában szép kiállítású és — a bemutatás előtt megelőlegezve is megállapíthatom — jól megszerkesztett könyv, amelyben Mályusz huszonkét tanulmányát olvashatjuk, öt