Századok – 2004

Történeti irodalom - XVI. századi uradalmi utasítások I–II. Utasítások a kamarai uradalmak prefektusai; udvarbírái és ellenőrei számára (Ism.: Varga Szabolcs) IV/979

979 TÖRTÉNETI IRODALOM madában élt angol gondolkodók igen bő anyagát tekinti át meglehetősen alapos kutatás során; ennek alapján elmondható, hogy közöttük fölöttébb elterjedtté vált a vallási szkepticizmus. A keresztények megosztottsága miatt, s egyúttal harcolva a papság, a térítői buzgalom és a babonaság ellen, figyeltek föl az iszlám tanítására, amelyet „mohamedán kereszténység" („Mahometan Christianity") névvel illettek. A muzulmánok vallási „toleranciáját" követendőnek tekintették. Olga Dimitrieva (Moszkva, Lomonoszov Egyetem) egy furcsa angol politikai kampánnyal foglalkozik, amelyet Lord William Burghley és a Privy Council talált és dolgozott ki 1587-ben, és amelynek segítségével az adminisztrációs rendszert akarták „protestantizálni". A mozgalom a helyi közigazgatást, különösen a spanyolok által potenciálisan fenyegetettebb déli megyékben, igyekezett „megtisztítani" a katolikusoktól és szimpatizánsaiktól, de a tisztogatás nem ért célt: a politikai sémák helybéli alkalmazásuk során fokozatosan átalakultak, elvesztették eredeti céljukat, és elsüllyedtek a kisközösségi élet túlságosan összetett valóságába, amely megszokott társadalmi és hatalmi rendben, valamint lefektetett vallási preferenciák mentén szerveződött. A hagyományos társadalmi viszonyok — rokoni- és családi kapcsolatok, szomszédsági, feudális lojalitás — gátat emeltek a bürokratikus törekvéseknek, a vallási és politikai túlbuzgóságnak. Ronnie Po-Chia Hsia (USA Pennsylvania, Tudományegyetem) az Európán kívüli világra tesz kitekintést; a kínai katolikus missziók tevékenységét elemzi Matteo Ricci, az első nagynevű misszionárius Kínába érkezésétől az 1770-es évekig. A szerző arra keresi a választ, hogy a megtérők — akik nem voltak kevesen — miért váltak kereszténnyé; mi hatott reájuk? A megtérési történetek gyakorta nem adnak erre kielégítő választ. Igen hatásosak voltak a jezsuita atyák által írt gyengéd, de fölöttébb meggyőző párbeszédek és egyéb vallásos tárgyú könyvek, amelyek nagy számban jelentek meg, elsősorban Pekingben. Ehhez a tevékenységhez persze a misszionáriusoknak meg kellett tanulniuk kínaiul is. A kötet huszonöt, nagy forrásanyagra alapozott, jól kidolgozott előadást, illetve azok írásbeli változatát tartalmazza. Nem csak a vallási kérdések, kapcsolatok és határok, valamint az európai két nagy szellemi mozgalom, a reformáció és katolikus megújulás iránt érdeklődő szakembereknek, hanem minden korszakos kutatónak ajánlom elolvasásra. J. Újváry Zsuzsanna XVI. SZÁZADI URADALMI UTASÍTÁSOK I-II Utasítások a kamari uradalmak prefektusai, udvarbírái és ellenőrei számára Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Kenyeres István Fons Könyvek 2. Szentpétery Imre Történettudományi Alapítvány Budapest, 2002. 905 o. A szerző e kötetben, a magyar történetírásban úttörő munkára vállalkozott. A kora újkori igazgatástörténet egyik legfontosabb forráscsoportjának, a kamarai kezelésbe vett uradalmak élére kinevezett prefektusoknak és udvarbíráknak, illetve a felügyeletekkel megbízott ellenőröknek adott utasításokat gyűjtötte fel szisztematikusan, és közölte most kettő kötetben az eredetieket és magyar fordításukat. Ezzel irányt és példát mutatott az eddig sok esetben rendszertelenül megjelentetett forráskiadások számára abból, hogyan lehet egy forráscsoportot a kutatás számára leginkább hozzáférhetővé tenni. A kötetek szerkesztése koncepciózus, jól átgondolt. Az első kötetben található terjedelmes előtanulmány megismerteti az olvasóval a vizsgált forrástípus kialakulásának körülményeit, jelentőségét. Külön fejezetben tárgyalja forrásközlésének módszereit is, amelyben a legmodernebb, a Tringli István, Oborni Teréz és Fazekas István által 1999-ben kifejtett irányieveket tartja mérvadónak a szerző. A latin szövegeknél a Finály Henrik által 1884-ben megalkotott A latin nyelv szótára c. munkában szereplő humanista alakokat használja. Kenyeres minden rövidítést külön megjelölés nélkül felold, ezzel nagyban megkönnyíti a források olvasását, amit így nem bonyolítanak felesleges jelzések. A munka végén latin-magyar és német-magyar szójegyzék kap helyet, ami nagy könnyebbség a korabeli szakterminológiát kevésbé bíró érdeklődők számára. A vállalkozást részletes név- és tárgymutató teszi könnyen kezelhetővé, bő szakirodalom áll rendelkezésre az e témakörben jobban elmélyülni kívánók számára. Külön öröm, hogy szakértők által írt rezümék teszik a munkát csábítóvá a külföldi gazdaság-, igazgatástörténettel foglalkozók számára, de érdemes hangsúlyozni, hogy a had- és helytörténészek számára is fontos szakirodalom. A szerző a 16. században kincstári vagy kamarai kezelésben és/vagy tulajdonba levő uradalmak tisztviselőinek küldött utasításokat gyűjtötte össze. A munka illeszkedik a közép-európai forráskiadás vonulatába, hiszen több országban a területükre vonatkozó ilyen jellegű források már megjelentetésre kerültek. Kenyeres munkája méltán tekinthető a hazai — főleg a két világ-