Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Botlik Richárd: Az 1531. évi krakkói alku 579
588 BOTLIK RICHÁRD király intézkedett az ügyben, s engedélyezte, hogy nem hivatalosan (tehát nem lengyel harci lobogók alatt, hanem magyar színben) harcképes alakulatok jelentkezzenek János táborában. 1527. november 11-én így Brodarics István — a lengyel uralkodó támogatásával — ismét katonákat kért Tarnowski hetmantól: „Őfelsége [ti. I. Zsigmond király - B. R.] óhajtja, hogy számunk minél magasabbra szálljon, amit is ha lehetséges, már most 2000 lovast, 500 nyilast és 500 gyalogost küldjön uraságod. Miután azonban mindezek elég gyorsan meg nem érkezhetnek, fölötte kívánatos volna, hogy uraságod emberei az első összeütközésnél jelen lehessenek."27 1528. február 29-én Sztambulból hazaindult Laski, a magyar-török szövetség szultán által hitelesített okmányával. A török „segítséget" azonban még fel sem használhatta János, mikor Ferdinánd újból sereggel tört rá. János mintegy 15 000 fős, lengyel csapatokkal kiegészített hadsereggel várhatta ellenfelét, de a győzelmet így sem sikerült kivívnia, és Hans Katzianer kiválóan képzett zsoldosaival az Abaúj vármegyei Szinánál 1528. március 6-án szétszórta csapatait. Brodarics István lengyel barátainak így számolt be az eseményről: „1528. március 6-án János, Magyarország királya, Ferdinánd király hadseregétől az övéi árulása miatt legyőzetett, és felajánlották, hogy Lengyelországba meneküljön; március második felében Kamieniec Podolski várához, a hegyeken túli földekre érkezett. Ezután övéit Tarnówhoz gyűjtötte, és ott tartózkodik most is. ... Ferdinánd király könynyelmüsége következményeit hosszan viselheti, ha felfogta, hogy János a töröktől számít segítségre."28, Tarnów vára ideális búvóhelyéül szolgált Jánosnak és udvartartásának. Közel feküdt a magyar határhoz, ugyanakkor magas hegyek választották el attól, így ellenségre e területen nem lehetett számítani. Gyakorlatilag Lengyelországhoz tartozott az uradalom, viszont mégsem volt annyira szem előtt Szapolyai János, mintha a krakkói királyi udvarba költözött volna. Zsigmond így megannyiszor kicsúszhatott a Habsburg-diplomácia harapófogójából, s ráfoghatta Jan Tarnowskira az engedetlen, önkényeskedő lengyel hadúr szerepét, aki birtokán szállásolta el Jánost (annak nincs alapja, hogy Tarnów vára János öröksége lett volna).29 1528 május elején János udvartartása már bizonyosan berendezkedhetett a tarnówi várban, mert Brodarics István Piotr Tomickinak küldött levelében a következőket írta a közeli Dobrawodából: „...scribam ex Tharnow (...írni fogok Tarnówból)."3 0 I. Zsigmond számára napról-napra kezdett kínosabbá válni János lengyelországi tartózkodása, s bár nem akarta megsérteni rokonát, levélben tudakolta nobis sua Mtas. in iisdem litteris, ut statim litteris illis suae Mtis. receptis adiremus ragcu. dnum. Joannem comitem de Tarnowo, palatinum Russiae, exercitum vrae. Mtis. praefectum, hortaremurque ipsum nomine suae Mtis., ut mitteret quam primum ad suam Mtem. mille équités et pedites quingentos cum suis ductoribus, item dnum. Sbigneum Slupeczki, capitaneum Sokaliensem, cum sagittariis [ebben az esetben valószínűleg nem íjászokról volt szó, hanem arkebúzos (a szakállas puska egy fajtája) lövészekről - B. R.] quingentis." AT. DC. CCCXX. 324-325. 27 (ford. Székely Samu) Székely. Brodarics im. 239-240. 28 AT. X. CXXIV 130-133. 29 Verancsics Antal tájékozatlanul számolt be a terület birtokviszonyáról: „János király Szináról elszalada, futa Lengyelországba, és Tarno városában, várában, mint ereksígiben leszálla." Memoria rerum quae in Hungaria a nato rege Ludovico ultimo acciderunt qui fuit ultimi Ladislai filius. Utószót és jegyzeteket írta: Bessenyei József. Magyar Helikon, Bp. 1981. 34. 30 AT. X. CCXVIII. 207.
