Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Botlik Richárd: Az 1531. évi krakkói alku 579

AZ 1531. ÉVI KRAKKÓI ALKU 589 tőle, hogy az olmützi tárgyaláshoz hasonló megállapodást hajlandó lenne-e aláírni, sőt még a területcserétől sem zárkózott el.3

1

János válasza egyértelmű elutasítást tartalmazott: Zsigmondnak írt válaszában újfent ecsetelte trónjának jogosságát, valamint beszámolt Laski követi munkájának gyümölcséről, melynek eredményeként adófizetés nélkül sikerült a Portát megszelídíteni. „Azí pedig figyelembe kell vennie a felséges királynak — írta János Zsigmondnak —, és kezdettől figyelembe is kellett volna vennie, és meggyőződhetett volna róla, hogy a török sok okból sosem fogja tűrni Ferdinándot a szomszédságában,"3

2 János időhúzási stratégiája bevált. 1528 augusztusában egy krakkói követ még arról számolt be a tarnówi udvartartást látván, hogy már János legközelebbi párthívei sem hisznek a sikeres országlásában.3

3

Azonban éppen augusztus végén — mikor megérkezett a szultán rendelkezésével Laski — ismét János javára billent a belpolitikai helyzet. Ferdinánd hívei közül sokak elégedetlenkedtek a fegyelmezetlen spanyol zsoldosok és landsknechtek pusztításai, a Habsburg udvar tekintélyelvű kormányzása miatt, másrészről azonban rettegtek a közeledő török veszedelemtől, és a Porta immáron első számú magyarországi elöljárójától, I. Jánostól. Kérdéses volt azonban, hogy János a török szövetséggel a háta mögött mennyire maradhat meg szuverén uralkodónak az országában — vagy ahogyan Brodarics a török szövetség kapcsán megfogalmazta — „...a keresztre feszítés középpontjában,"3

4 Az erdélyi közjáték. A „tündéres" politika nyitánya 1528. november 3-án János király a Porta által „visszaadott" Magyarországra megérkezett a „hegyeken túli területről". A Lengyelországban toborzott katonákkal János jóformán ellenállás híján foglalta vissza azt a területet, melyet korábban Ferdinánd zsoldosai birtokoltak. November elején — miután az egész Tiszántúl, Duna-Tisza köze és a Felvidék keleti része behódolt — János — csapatai élén — Makóra vonult, hogy találkozzon a szendrői béggel, Mehmeddel. November 30-án fogadta a bég Jánost és néhány kísérőjét, s a magyar udvar a rövid tárgyalás után — 200 arany fejében — kiváltotta a fogságból aulikusait.35

János itt értesült elsőként a szultán jövő évre tervezett hadjáratáról. A tárgyalást követően János Lippára vonult, hogy hadseregét átteleltesse. Időközben fejvesztett kapkodás vette kezdetét a bécsi udvarban, mert a követek egymás után jelentették Ferdinánd királynak, hogy a török Bécs ellen készülődik. I. Ferdinánd külhoni közvetítőket keresett, de munkáját hátráltatta az a körülmény, hogy a személyéhez hű moldvai vajdát meggyilkolták, a lengyel diplomácia pedig késve reagált a felkérésére. így végül a délszláv származású Szalatnoki Habardanecz Jánost bízta meg a fegyver-31

Uo. CCLXXI. 254-259. 32

(ford. Barta Gábor) Két tárgyalás im. 27. 33

Bárdossy: Magyar politika im. 79. Pettkó Béla. Adalékok János király uralkodásának történetéhez (Kassa levéltárából). Történelmi Tár 1883. 301-302. 34

„...centrum in Cruciferis." AT. X. CD. 383-384. 35

Lásd Pöstyényi Gergelynek a 17. jegyzetben említett feljegyzésében. Történelmi Tár, 1898. 174.