Századok – 2003

KRÓNIKA - "Mindent a hazáért" Deák Ferenc emlékkiállítás 1803-2003 (Katona Csaba) 1271

KRÓNIKA „MINDENT A HAZÁÉRT" DEÁK FERENC EMLÉKKIÁLLÍTÁS 1803-2003 Deák Ferenc születésének 200. évfordulója tiszteletére a Magyar Országos Levéltár kiállítást rendezett, amelyet 2003. szeptember 16-án Dr. Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere nyitott meg. Deák Ferenc személye a 20. századi történetírásban jelentősen háttérbe szorult a Széchenyi-Kossuth, vagy a Görgey-Kossuth viták légkörében. A kortársai által is — nyilvános tevékenysége korai szakaszától — a „haza bölcsének" nevezett Deákról már életében több könyv jelent meg, amelyek közéleti szerepét érzelmektől fűtötten méltatták. Ezek egy része azért érdemel ma is kiemelt figyelmet, mert a kortárs szemével foglalja össze és értékeli az életművet, továbbá kirajzolódik belőle Deák emberi arca is. Ugyanakkor meglepő, hogy kortársai mennyire nem ismerték Deákot, a magánembert. Egyéniségéből adódott, hogy magánéletét, magánéleti problémáit legbelsőbb ügyének tekintette, a barátság kérdése volt az egyetlen olyan érzelmi téma, amelyről többször és igen részletesen írt. Alapvető fontosságú egész pályája során, hogy fizetéssel járó tisztséget soha nem vállalt, magánszemélyek megbízásából ügyvédi tevékenységet nem folytatott, csak olyan feladatot látott el, amely szabadelvű felfogásával és a fennálló jogrenddel összeegyeztethető volt. Egyetlen jogos fegyvernek a törvénykönyvet tartotta még 1848/49-ben is. A konzervatív erők párttá szervezése és programjának 1846 végén történt elfogadása után az országgyűlési ellenzék tevékenységének összehangolása érdekében a gróf Széchenyi István, majd Kossuth Lajos által megfogalmazott programokat Deák alkalmatlannak ítélte az ellenzék egységbe tömörítéséhez. Véleményét a tervezetek fogadtatása igazolta. Deák Ferenc 1847. júniusára készült el módosítási javaslataival, amelyeket a június 7-én megalakult Ellenzéki Párt változtatás nélkül fogadott el. Az 1848. évi forradalom kitörésekor Kehidán tartózkodott, és csak Batthyány Lajos miniszterelnök kifejezett kérésére fogadta ei. igazságügy-miniszteri kinevezést. Deák a forradalom és szabadságharc alatt hatalmas munkabírással dolgozott az új rendhez szükséges jogszabályok kidolgozásán, a nemzetiségekkel való megegyezés előkészítésén. 1849 január elején még elindult a Batthyány Lajos kezdeményezésére megalakult országgyűlési küldöttség tagjaként, hogy fegyverszüneti tárgyalást folytassanak Windisch-Grätz tábornokkal, de a megalázó, sikertelen akció után nem ment Debrecenbe, hanem rövidesen visszavonult Kehidára. Windisch-Grätz tábornok támadása után az események feltartóztathatatlanul * olyan irányt vettek, amelyek elsodorták törvénytisztelő elveit és vele személyét. 1861-ig teljesen visszavonult a nyilvános politikától, visszautasított minden közszereplést. 1860-ban a nemzeti elégedetlenség egyre nyíltabban tört felszínre, így az Októberi Diploma, majd az 1861. évi Februári Pátens után Deák mint pesti belvárosi képviselő visszatért a közéletbe, mert úgy érezte, megérett a helyzet arra, hogy viszszaállítsák az alkotmányosságot Magyarországon. Az 1861. április 6-án megnyílt or-