Századok – 2003

KRÓNIKA - "Mindent a hazáért" Deák Ferenc emlékkiállítás 1803-2003 (Katona Csaba) 1271

1272 KRÓNIKA szággyűlés első, majd második felirati javaslatát Deák fogalmazta és teijesztette a képviselőház elé. Az első felirat kiinduló pontnak tekintette a további tárgyalásokhoz az 1848. évi törvények visszaállítását, leszögezte, hogy csak ennek alapelvként történő elfogadása esetén lehet tárgyalni bizonyos módosításokról. A második felirati javaslat ugyanezt fogalmazta meg, még határozottabb követelésként. Az uralkodói elutasítás után Deák rendkívül határozott fellépésének eredményeként a császári leirat megérkezése előtt az országgyűlés mindkét háza elfogadta az általa fogalmazott óvást, tiltakozást az országgyűlés törvénytelen feloszlatása miatt. Deák, a továbbiakban is megőrizve politikai vezető szerepét, következetesen harcolt annak érdekében, hogy a feliratban foglalt alkotmányos alapelveket tekintsék tárgyalási alapnak. A közéletben is csak akkor vett részt, ha fellépésével e célt vélte szolgálni. 1844-ben Kossuth Lajoshoz írt levelében megjegyezte, hogy „nem kenyere az újságírás", 1865-ben mégis úgy ítélte meg, hogy az alkotmányosság helyreállítása érdekében ezt a fórumot veszi igénybe a nemzet „békülési" hajlandóságának kinyilvánítására. A Pesti Naplóban április 16-án megjelent „Húsvéti cikk"-ében leszögezi, hogy „ készek leszünk mindenkor törvényszabta úton saját törvényeinket a birodalom szilárd fennállhatóságának biztosságával összhangzásba hozni", azaz elfogadja, hogy az 1848. évi törvények az országgyűlés összehívása esetén módosíthatók. A nemzetközi erőviszonyok alakulása és a belső politikai küzdelem eredményeként kialakult légkör hozta el az 1867. évi kiegyezés lehetőségét, amelynek törvényi kidolgozásában Deák ismét jelentős szerepet vállalt. 1868-ban még részt vett a kiegyezési törvényeket megfogalmazó ún. Hatvanhetes bizottság munkájában, a kiegyezési tárgyalások és az azokhoz kapcsolódó törvények kidolgozása után azonban visszavonult a politikától. Erre elsősorban betegsége késztette. 1876. január 28-án hunyt el. Temetése országos gyász volt, emlékét törvénybe iktatták. Deák Ferenc 1833-tól aktív, vezető tagja volt az országgyűlési ellenzéknek, részt vett az 1848-ban létrejött első felelős magyar minisztériumban, a '49 utáni passzív ellenállás meghirdetője, majd a kiegyezés előkészítésének és létrehozásának szellemi vezére lett. E nagy ívű életpálya mozgatója a magyar nemzet és az ország területén élő nemzetiségek kiemelése volt a feudális viszonyokból megfelelő törvények megalkotásán keresztül. Európai szintű jogi műveltsége, rendkívüli politikai érzékenysége és ehhez társuló kompromisszumkészsége, amely hatalmas munkabírással párosult, tette alkalmassá arra Deákot, hogy a 19. századi magyar jogalkotás legnagyobb egyéniségét tisztelhették benne kortársai. A kiállítás Deák Ferencet, a politikust helyezi középpontba, elsősorban tevékenysége korai és záró évtizedeinek a Magyar Országos Levéltárban őrzött dokumentumaiból válogatva. E dokumentumok alapján kirajzolódik Deák törvényalkotó munkássága mellett elgondolkodtató és megfontolandó politikai hitvallása, kirajzolódik tiszteletre méltó alakja. Katona Csaba