Századok – 2003
KISEBB CIKKEK - Weisz Boglárka: Az esztergomi vám Árpád-kori története 973
976 KISEBB CIKKEK A káptalan a 13. század végére kényszerhelyzetbe jutott, így kerülhetett arra sor, hogy a vásárvám helyett az őt elkerülő kereskedők esetén egyfajta útvámmal is megelégedett. Feltételezésünket az esztergomi vámjegyzék is alátámasztja. A vámtarifa tételei azt mutatják, hogy a korai időszakban a vámszedők számára a legfontosabb a városban megtartott szombatonkénti vásár volt, amelyen elsősorban a bor, állat és a fém cserélt gazdát. A mindennapi élethez szükséges árucikkek esetén a vámjegyzék az eladótól — a kézművesektől, a pékektől, a mészárosoktól és a kocsmárosoktól — beszedendő helypénzt írt elő, amit csak szombati napon kellett megfizetniük, kivéve a kocsmárosokat és a mészárosokat. A mészárosok ugyanis csak húsevő napokon fizetik meg, azaz akkor, amikor tényleges árusításra kerül sor. A kocsmárosokra havonként meghatározott összeget szabott ki, amely a többi helypénzhez képest magasan van megállapítva. Feltehetően állandóan működő kocsmák voltak ezek, amelyek látogatottak is lehettek. A többi eladó esetében ellenben elsősorban a vásárnap volt jövedelmező. Az 1255. évi rétegnél a belföldi árucikkek — kivéve a mókusprém, nyúlbőr — háttérbe szorultak, és a távolsági kereskedelem árucikkei kerültek előtérbe. Az 1284. évi rétegnél azonban már nem a szombatonkénti vásár, hanem a napi piacra érkezők vámolásával találkozunk. A vámtételek is a mindennapi élethez szükséges árucikkeket — sajt, gyümölcs, 25 Vö. az esztergomi vámjegyzékről készült táblázattal, 1. későbbiekben. 26 Püspöki Nagy P. : Az Árpád-kori vásártartás i. m. 119., 138-139., 143. 27 Kollányi Ferenc szerint az adományozásra 1174-ben került sor (Kollányi Ferenc: Az esztergomi főszékesegyház káptalan történetéből. Magyar Sión 1899. IX.). Pór Antal szerint a káptalan a vám kétnegyedét 1174-ben kaphatta meg, mivel Lukács mint érsek 1174 után, III. Béla mint király 1174 előtt hal stb. — vonultatják fel, a behozatali áruk háttérbe szorultak. Az 1288. évi betoldásnál pedig azt látjuk: nem az a fontos, hogy az adott áru az esztergomi vásáron eladásra kerüljön, hanem az, hogy az esztergomi vámjövedelem ne csökkenjen. Vagyis a szokásból eredő űtkényszer feladása, a váinszedés más településre — Tát — történő áttétele jelentkezik.2 5 Püspöki Nagy Péter feltételezése alapján Esztergomban a kezdetektől kétfajta vámot szedtek: áruforgalmi és vásárvámot. Az esztergomi vámra vonatkozó oklevelek szerinte szétválaszthatok e két vámfajtának megfelelően.2 6 Ezzel nem érthetünk egyet, hiszen forrásaink nem adnak erre lehetőséget. Ráadásul a „kényszerként" szedett „útvám"-ot nem Esztergom városában hajtották be, hanem egyéb utak ellenőrzésével tették ezt lehetővé. A kérdés már csak az, hogy kinek a birtokában volt ez a vám az Arpád-kor folyamán. Erre vonatkozólag az oklevelek különböző álláspontokat képviselnek. III. Béla (1172-1196) 1188-ban kelt privilégiuma elmondja, hogy Lukács érsek (1158-1181) idején az esztergomi Szent Adalbert egyház kanonokjai az esztergomi vásárvám királyt illető két részét megkapták,27 ugyanezen vám harmadik részét Jób esztergomi érseksége (1185-1203) alatt adta a kanonokoknak az uralkodó. A negyedik részt pedig királyi használatra tartotta fenn.2 8 Az oklevél hitelessége ellen azonban gyanú merült fel.29 Imre király 1198. évi diplomája szerint nem fordul elő (Pór A. : Háborúság i. m. 162.). Knauz Nándor ugyanezen dátumot feltételezi (MES 1.123.). Püspöki Nagy Péter szerint azonban Lukács érsekségének utolsó éve ismeretlen, így ő 1174-80 között keletkezettnek tekinti ezt az oklevelet (Püspöki Nagy P.\ Az Árpád-kori vásártartás i. m. 108.) 28 MES I. 137. 29 Szentpétery Imre szerint az oklevél későbbi jellegű írása és a plican függő pecsétet jelezni akaró selyemsodrat megerősíti ezt a gyanút (RA 148. sz.).
