Századok – 2003
KISEBB CIKKEK - Weisz Boglárka: Az esztergomi vám Árpád-kori története 973
974 KISEBB CIKKEK A kereskedelemben betöltött korai szerepét jelzi a zsidó kereskedők jelenléte is a 11. században.8 A fejlődést elősegítette, hogy a 12. század folyamán megtelepedtek a városban a kereskedelemmel foglalkozó latinok (észak-francia, lotaringiai és flandriai vallonok).9 A 12. századi város és vásárának központi szerepét vette észre Odo de Deogilo, a második keresztes hadjárat során az országba érkező történetíró, aki elmondja, hogy a Duna sok vidék gazdagságát szállítja Esztergomba.10 A 12-13. század fordulójától az egyházi befolyás következtében a városias fejlődés megtorpant. Esztergom háttérbe kerülését elősegítette, hogy a tatáijárást követően IV. Béla a királyi székhelyet Budára helyezte át, a királyi palotát pedig még Imre adta az érseknek. A falakon kívüli külvárosok is fokozatosan egyházi kézbe kerültek, és ez segítette felgyorsítani a királyi székhely elköltözését (1249— 1256). 1271 után a vármegye örökös ispánja címet is elnyerte az érsek. A 13. század második felében a polgárok és a 8 L. Cidkija b. Ábrahám Hárófe „Sibbolé Hátteket" c. gyűjteményének erre vonatkozó forrásadatát (Kohn Sámuel: A zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig. Budapest 1884. 405-408.). - A forrásban említett várost a történészek többsége Esztergommal azonosítja (Kohn S.: A zsidók tört. i. m. 363.; Gábor Gyula: Melyik a legrégibb magyar zsidó hitközség? Egyenlőség 1924. 5-6.; Scheiber Sándor: Héber kódexmaradványok magyarországi kötéstáblákon. Budapest 1969. 102.; Kubinyi András: A magyarországi zsidóság története a középkorban. Soproni Szemle 1995. 4.), Pleidell Ambrus ellenben Budához köti ezt a történetet (Pleidell Ambrus: A magyar várostörténet első fejezete. Századok 68. (1934) 305.). 9 Zolnay László betelepedésük kezdetét all. századra teszi, 1. Zolnay László: Az esztergomi latinusokról. Esztergom Evlapjai 1960. 157. 10 Monumenta Germaniae Historica. Scriptores XXVI. Ed.: Georg Waitz. Hannoverae-Lipsiae 1975. (a továbbiakban: MGH SS) 62-63. 11 A tatárjárást követően a külföldi kereskedők Esztergomot egyre többször elkerülték, vö. Budapest történetének okleveles emlékei I. (1148-1301). Csánkáptalan közötti pereskedés sem tett jót a városnak,1 1 ráadásul Buda 1244-ben megkapta az első teljes, igazán kifejlődő árumegállító jogot.1 2 Ezen felül az esztergomi vásár háttérbe szorulását az is elősegítette, hogy az itteni vám 1255-ben a budainak kétszerese volt.1 3 Pór Antal szerint a hanyatlás a polgárok miatt következett be, mert azok inkább az egyháznak akartak ártani, és nem a város érdekeit nézték.1 4 Csorba Csaba vele ellentétben az egyháziak számlájára írja mindezt, akik csak a pénz beszedésével törődtek, és nem vették figyelembe a fejlődés fontosságát.1 5 Véleményem szerint központi szerepének elvesztése játszotta a fő szerepet a hanyatlásban, amelyhez mind az egyház, mind a polgárok hozzátették a maguk részét. A város jelentőségének csökkenését az is mutatja, hogy a négy országos vásártartási jogot szerzett városok sorából kimaradt.1 6 A városban szedett vámot a történészek vásárvámként tartják számon. Ezt egyrészt az oklevelek bizonyítják, bár az ki Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert Budapest 1936. (a továbbiakban: BTOE I.) 233-236., 247-249. 12 Esztergom árumegállító joga szokásjogon alapult (vö. BTOE 1.233-236.); Elsőként Buda kapott erre vonatkozó privilégiumot, 1. BTOE I. 41^43. 13 Vö. MES П. 236-241.; BTOE I. 56-58. 14 Pór Antal: Háborúság Esztergom város és az esztergomi káptalan közt a vám miatt. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1904. 185. 15 Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája. Budapest 1978. 22. - Ugyanezen a véleményen van Granasztói György is (Granasztói Gy.: A középkori magyar város i. m. 64.). 16 Az országos vásáralapításokra azért volt szükség, mert a hetivásárok az egyszerre nagyobb tömegben érkező árukat nem bírták el (vö. Granasztói Gy.: A középkori magyar város i. m. 160.). A négy közül három vásár időben egymást követte: Pozsonyban augusztus 3-17. között, Fehérváron augusztus 14-28. között, Budán pedig szeptember 1-15. között tartották meg az országos vásárt.
