Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
NÉPISÉGKUTATÁS A NEMZETI ÉRDEKEK ÜTKÖZŐPONTJÁBAN 93 népiségtörténet; Magyar Tud. Akadémia; egyetem; Tört. Társulat; levéltár és múzeum; kutatóintézetek a cikkek tárgyai.)18 3 Persze, a cikkekben arról írok, ami nincs, amit mi elhanyagoltunk, mert egy kicsit a XIX. sz.-ban éltünk. Reformokat kívánok, ezt hangsúlyozom. Sok kellemetlenségem volt a cikkek miatt, de egyszer már meg kellett mondani, ami a szívemen volt."184 E „kellemetlenségek", melyek csaknem állásába kerültek, egyrészt persze abból fakadtak, hogy a hivatalos tudomány által elfogadhatatlannak minősített szélsőséges lapban publikálta reformnézeteit. Másrészt azonban (s valójában ez nyomott sokat a latban) az bizonyult megbocsáthatatlan merészségnek, hogy Mályusz saját — a magyar történettudomány egyes intézményeinek népiségtörténeti alapokon való újjászervezését meghirdető — koncepciója vázolása során nem csupán a reformok érvényesülésének legfőbb kerékkötőjéül kikiáltott szellemtörténeti irányt támadta, de annak prominens képviselőit, köztük kimondatlanul is félreérthetetlen módon a neves történész Hóman Bálint kultuszminisztert is.18 5 „Ez az érem egyik oldala — fűzi tovább gondolatmenetét Mályusz —, amit [a] külföld felé nem szeretnék megmutatni. Nem is érdekli ez a külföldet. A SOF is arra kíváncsi, ami van Magyarországon: eredmények, fejlődés, irányok, kötetek. De éppen mert az érem egyik oldalát kidolgoztam, vállalkozom szívesen a másiknak a megmutatására is. (Egyébként szó van arról, hogy a cikkek külön füzetben megjelennek...)18 6 Mint látja, öntudatlanul is ugyanazok a problémák, témák foglalkoztatnak, amelyek Kolléga Úrnak mint szerkesztőnek is érdeklődési körében vannak."18 7 Nem kis örömmel nyugtázhatta Valjavec postafordultával küldött levelében kollégájának — egyebek mellett — e téren is megerősített kooperációs szándékát. „Nem kevésbé vagyok hálás ígéretéért, miszerint kutatási beszámolót készít számunkra a magyar történetírás világháborút követő fejlődéséről.18 8 Örülök, hogy 183 Vö. Mályusz Elemér: Az utolsó órában. In: Egyedül Vagyunk. IVévf. (1941), 53.szám 9-10.; Vévf. (1942), l.szám 9-10., 2.szám 8-9., 3.szám 8.,10., 4.szám 7-8., 5.szám 6., 8., 6.szám 6., 8., 7.szám 14., 8.szám 12., 10.szám 10., 12., 11.szám 8., 12.szám 4., 13.szám 11. 184 Mályusz-Valjavec. Budapest, 1942. IV 14. 185 Mályusz önéletírásában nem is tagadja mindezt. „Támadásomat teljes egészében Hóman ellen központosítottam. Azt tudtam — Sztálingrád előtt voltunk —, hogy minden baloldal felől jövő kritika csak malmára hajtaná a vizet, hiszen ő mint jobboldali politikus foglalta el helyét Gömbös kormányában és ilyen minőségében tartotta is meg. Ha Szekfűhöz csatlakozom és a polgári szellemtörténet szemszögéből nézve bírálom történetírói qualitásait, ezzel csak erősítem helyzetét a nemzetbarátok [németbarátok? - O.L.] szemében. Szekfű és egész irányzata gyenge támogatást ígért... Szándékom úgy körvonalazódott, hogy a népiségtörténet szemszögéből nézve megvizsgálom valamennyi művelődési intézményünk és történettudományunk kapcsolatát és az áttekintés során egymás után rámutatok Hóman mulasztásaira." (Idézi: Erős, 150.) A magát becsületében sértve érző miniszter elégtételt követelt Mályusz munkaadójánál, a budapesti egyetem bölcsészkaránál. Az ügy a kibontakozó botrányt csírájában elfojtani kívánó egyetemi álláspont ismeretében, megelőzve a kari tanácstól elvárt precedensértékű állásfoglalást, végül Mályusznak a minisztert megkövető nyilatkozatával zárult. (A Hóman-Mályusz problematikához lásd uo. 125-159.) 186 A magyar történettudomány. (Bólyai-könyvek) [Budapest, 1942.] (156 old.) 187 Mályusz-Valjavec. Budapest, 1942. IV 14. 188 Hasonló jellegű, átfogó „Forschungsbericht"-eket Valjavec másokkal is készíttetett a Südost-Forschungen számára. Vö.: Ivan Dujéev: Die bulgarische Geschichtsforschung während des letzten Vierteljahrhunderts (1918-1942). In: Südost-Forschungen 7 (1942), Heft 3/4, 546-573.; Vasile Grécu: Abriß der rumänischen Byzantinistik. In: Südost-Forschungen 7 (1942), Heft 1/2, 164-201. Még a II. világháború idején keletkezett, de már csak az újraindított lapban jelenhetett meg:
