Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
94 OROSZ LÁSZLÓ a körülmények szerencsés összejátszása következtében az utóbbi időben Ön amúgy is ebben az irányban tevékenykedett."18 9 Természetesen szó sem volt arról, hogy szerencsés véletlen eredményezte volna a rendkívül kényes téma kidolgozása (és kidolgoztatása) kapcsán kettejük között fennálló érdekazonosságot. Valjavec a magyarországi történész-közélet eseményeinek naprakész ismerete folytán pontosan tisztában volt a 40-es években Mályusz koncepciója által vetett hullámok továbbgyűrűzésének folyamatával. Kapcsolatukat eddig is az jellemezte, hogy a szálakat mindig taktikusan mozgató müncheni szerkesztő tudatosan próbált újra és újra olyan témákat felvetni, amelyek — lévén hogy mindenkor a kolléga munkásságának aktuális problémáit illették — a lehető legnagyobb mértékben tudták a magyar történészpartnert motiválni. Végeredményben azonban, mint ahogy Mályusz különlegesen ambicionált, s levélváltásaikban többször viszszaigazolt szándéka a népiségtörténeti kutatások németnyelvű, s a Hóman-féle gyűjteményes kötetben megjelent változathoz190 képest aktualizált újrafogalmazására sem valósult meg, úgy ez, az I. világháborút követő magyar történetírás irányzatait és fejlődési vonalát feltárni hivatott — rendkívül nagy reményre jogosító — vállalkozás gyümölcsei sem érhettek be a Südost-Forschungen számára. A téma kapcsán Magyarországon kibontakozott konflikust figyelemmel követő Valjavec már csupán egy ízben reagált a kezei közül sajnálatos módon kicsúszott lehetőség utóéletére. Fél évvel később, amikor eljutott hozzá a Mályusz által a magyar történettudomány korabeli állapotát kritikusan elemző tanulmánysorozat19 1 könyvvé összerendezett változata19 2 , megértő empátiával leplezve, de kiérezhető nehezteléssel jelezte vissza az abban a német népiségtudomány törekvéseivel kapcsolatban megfogalmazott vélemény tudomásul vételét. Ezen álláspont ugyanis — érezhette Valjavec — évtizedes munkakapcsolatuk eredményeinek, közös törekvéseik konfliktusoldó hatásának tagadását jelentette az ily módon ismét mérföldes távolságra került magyar kolléga részéről: „Nagy érdeklődéssel olvastam összegyűjtött tanulmányait a magyar történeti kutatás jelenkori problémái témakörében; az Ön által felvetett kérdések rendkívül érdekesek és gyümölcsözőek. Az utolsó, a külföldhöz való viszonnyal foglalkozó fejezetében leírtakat is messzemenően aláírom. Persze jó lett volna, ha ebben az összefüggésben arra is utalt volna, hogy a német kutatásban olyan hangok is vannak, melyek tényszerű, igazságos megítélésre törekszenek. Amúgy is túl gyakran fordul elő, hogy rosszul ítélik meg az embert, úgyhogy megelőző intézkedések mindenképp célszerűek lennének. Tudja, hogy ebben a tekintetben személyes, fájdalmas tapasztalatból beszélek."19 3 Karl Viski: Forschungsbericht über die Entwicklung der ungarischen Volkskunde seit 1919. In: Südost-Forschungen 11 (1946-1952), 211-272. 189 Valjavec-Mályusz. München, 1942. V 4. 190 Vo. Mályusz Elemér: A népiség története. In: A magyar történetírás új útjai. Szerk. Hóman Bálint. Budapest, 1931., 237-268. 191 Vó. 183. jegyzet. 192 Vó. 186. jegyzet. 193 Valjavec-Mályusz. München, 1943. II. 5.