Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Richárd: A Felső Részek kapitánysága a Mátyás-korban 929
A FELSŐ RÉSZEK KAPITÁNYSÁGA A MÁTYÁS-KORBAN 951 felújították a tisztséget. II. Ulászlót ugyanis váratlan támadás érte lengyel területről, melyet a magyar trónra aspiráló testvére, János Albert vezetett.10 8 A királyság északkeleti területeinek védelme hirtelen egy személy köré öszpontosult, aki egyszersmind saját birtokainak jelentős hányadát is védte ezáltal. Ez a személy Szapolyai István volt. 1491 februárjában meghagyta murányi várnagyainak, hogy a János Alberttel tartó Gicei család Gömör megyei jószágait, melyeket korábban a király parancsából mint a Felső Részek főkapitánya foglalt el, s most szepesi kapitányának, Dorholc Pálnak kérte föl Ulászlótól, s ezért e birtokokat adják át Pálnak.109 A diploma azon túl, hogy a Felső Részek kapitányainak pillanatnyilag ismert utolsó okleveles említése,11 0 két tekintetből tarthat számot érdeklődésünkre. Egyfelől immáron sokadszor adja bizonyítékát annak, hogy kapitányokat a Felső Részekre eseti jelleggel nevezett ki az uralkodó, másfelől pedig megerősíti azon korábbi vélekedésünket is, hogy idegen személyek birtokait csak közvetlen királyi parancsra vagy jóváhagyásból foglalhattak el. A fentiekkel azonban csak a Felső Részek kapitányságának, s nem a kapitányságoknak, mint katonai tisztségeknek története ér véget. További kapitányi méltósággal még sokkal találkozhatunk, elég csupán az Alsó Részek főkapitányaira (1479-től) vagy az erdélyi részek királyi hadainak főkapitányára gondolnunk (1476-ból).11 1 *** Mire volt jó mindez, vethetnénk fel — ha módunk lenne rá — több mint ötszáz esztendeje meghalt királyunknak a kérdést a Felső Részek kapitányaival összefüggésben. Milyen okból tartott meg egy ugyan nem előzmények nélkül való, de az 1460-as években látott kettős-hármas tagolódásában mindenképpen unikális, ezáltal részben új tisztséget a csehek elleni harcok lebonyolításához? Nem lett volna elegendő vajon valamelyik arisztokratát, esetleg egy tekintélyesebb régióbéli ispánt egyszerűen belliductorként a harctérre küldeni? Az egész méltóság csak a 108 A hadjáratra: Kubinyi András: Két sorsdöntő esztendő. Történelmi Szemle 33. (1991) 34-36. 109 DL 97807. (Keglevich cs. egreskátai lt. 1-6-2.)... nos (ti. Szapolyai) illas directas et equates medietates possessionum... Simonis filii Ladislai de Gycze Gycze predicte ac Mykoczan, Noztray, Zenthlelek et Eperyes voeatarum..., quas nos existentes capitaneus generalis partium superiorum huius regni de mandata... Wladislai... regis..., que per notam infidelitatis... Simonis, quam idem ex eo, quod postposita fide et fidelitate, quam dicto domino nostro regi et eius sacre corone observare debebat,... Alberto duci etc., manifesto hosti prefati domini nostri regis et regni Hungarie adheserat incurrisse, dinoscebant et in huiusmodi infidelitate vitam suam finite temporale ad collationem... regis deuolute fuerunt et condescense, per uos occupari commiseramus... Az oklevél ismeretét Kollmann Örsnek köszönöm. 110 A Felső Részek kapitányainak pontos hivatalviselési idejével kapcsolatosan eltérő adatokkal találkozhatunk a szakirodalomban. Kari Nehring Szapolyai Imre főkapitányságát 1464-től datálja. Kari Nehring: Matthias Corvinus, Kaiser Friedrich III. und das Reich. Zum hunyadisch-habsburgischen Gegensatz im Donauraum. (Südosteuropäische Arbeiten 72.) München, 1975. (a továbbiakban: Nehring: Matthias Corvinus) 202. (különösen a 9. jegyzet) - Sokkal érdekesebb számunkra a Nehring által kiadott bécsújhelyi békét magyar fordításban megjelentető gyűjteményes kötet szerkesztőinek megjegyzése e kérdésben. Szapolyai Imre „felvidéki főkapitányságát" 1463-1472 közé teszik, sajnos hivatkozás nélkül. Köblös József- Süttő Szilárd - Szende Katalin: Magyar békeszerződések 1000-1526. Pápa, 2000. 191. - Jelen munka függelékében az összes, a szerző által ismert kapitányi említés megtalálható, de az 1467-1472 közötti időszakból ezidáig egyet sem sikerült fellelni. 111 Az Alsó Részekhez vö. a 3. jegyzeben írottakat. Az erdélyi részekre küldött királyi főkapitányról (supremus capitaneus gentium regalium in partibus Transiloanis) pedig: Szakály - Fodor: Kenyérmező 317.
