Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Richárd: A Felső Részek kapitánysága a Mátyás-korban 929
A FELSŐ RÉSZEK KAPITÁNYSÁGA A MÁTYÁS-KORBAN 947 esély nélkül tehetjük meg. Nagyon hasonló eset zajlott le ugyanis 1438-ban Gede váránál. Ebben az esztendőben rabló lengyel csapatok lépték át az ország határait, s Gömörig jutva megszállták a várat. Visszavételére csak 1438-1439 fordulóján került sor, amelyet a Serkei Lorántfiak hajtottak végre, éppenséggel Zsigmond parancsából, jóllehet Gede nem az ő birtokuk volt.88 Gede azután folyamatosan a Serkeiek kezében tűnik föl, míg végül 1456-ban királyi adományt nyertek rá.89 Bár az eset körülményeit behatóan nem ismerjük, a hasonlóság legalább is elgondolkodtató. Ugyanígy eredményesen kutathatunk vonatkozó jogi gyökerek után is. Az 1458. júniusi törvények 45. cikkelye tudniillik a fentebbi esetek értelmezéséhez magyarázattal szolgálhat: különleges jogot biztosított az uralkodó számára, hogy az ellenségtől visszavett birtokokat, amennyiben azt katonai-stratégiai indokok is alátámasztják, kezében tarthatja.9 0 Miután pedig eddigi fejtegetéseink nyomán biztonsággal állíthatjuk, hogy a Felső Részek kapitányai minden esetben a királyi hatalom megtestesítői, képviselői voltak, az uralkodó nevében és eseti megbízásából jártak el, ennélfogva valószínűsíthetjük, hogy az imént idézett várfoglalások jogi alapját az idézett törvénycikkben kereshetjük. Az természetesen csak fokozhatta a kapitányok — legfőképp amikor azok a Szapolyai család tagjai közül kerültek ki — igyekezetét bizonyos várak bevételénél (pl. Dunajec esetében), hogy ily módon saját jószágaik közelében tehettek szert újabb erősségre. Pénzügyek A harcokban résztvevő zsoldosok fizetése, a huszita kézen lévő erősségek és várak kiváltása természetesen jelentős összegeket emésztett fel. Ennek biztosítása elsősorban a királyi kincstárra rótt feladatokat, egyszersmind Mátyás nem kevés esetben kért városaitól a katonai mellett anyagi segítséget is. A rendelkezésünkre álló adatok arra mutatnak, hogy a Felső Részek kapitányainak zsoldjában álló királyi csapatok pénzügyeit, fizetését maga a kapitány vagy egyik belső familiárisa bonyolította. Külön a kapitányok mellé rendelt pénzügyi tisztviselőkről — ahogyan például a váruradalmak esetén a várnagyok mellett megjelenő provisorról vagy a rationistaról — nem tudunk. A képletet bonyolítandó le kell szögeznünk: a Felső Részeken a csehek elleni küzdelemben felhasznált, s ezek szerint nagyobbrészt a kapitány és közvetlen familiárisi környezete által adminisztrált pénzek legkevesebb három forrásból származtak: A legfőbb kútfő a kincstár volt, amely a Felső Részeken működő csapatok fizetését az esetek többségében nem Budáról, hanem helyi jövedelmeknek a kapitányokhoz való közvetlen átutalásával oldotta meg. Több oklevél tanúskodik 88 Kollmann Örs László: Gömör és Kishont vármegyék központi helyei a középkorban. (PhD értekezés) [Kézirat] Budapest, 2003. 19. Ehelyütt is megköszönöm Kollmann Örsnek, hogy kéziratát a rendelkezésemre bocsátotta. 89 Engel: Arch. I. 316. 90 Deer. Hung. 1457-1490. 104. Item quod castra, tenutas et possessiones regnicolarum per Bohemos et forenses occupatas et violenter ablatas, dummodo ex culpa notabili amissa non fuerint, dominus rex, si eadem vel easdem reobtinere poterit a manibus alienis, hiis, quorum existunt, restituât, hoc excepto, quod si ex traditione propria et inductione extraneorum hominum vel propter malam custodiam aliquis castra amiserit, ea dominus rex pro se valeat reservare.
