Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Richárd: A Felső Részek kapitánysága a Mátyás-korban 929
946 HORVÁTH RICHÁRD A Felső Részek kapitánysága és a várak kapcsán feltétlenül érintenünk kell egy jogi-katonai szempontból érdekes jelenséget. Ennek lényege kapitányainknak tulajdonított vár-kisajátítási jogként ragadható meg. Néhány nehezen értelmezhető korabeli várbirtokos-változásból fakadóan felmerült az elképzelés, hogy a Felső Részek kapitányainak oly esetekben, amikor azt a hadihelyzet megkívánta, jogukban állt megszállni idegen birtokosok várait is.8 4 Nos, jelenleg olyan további forrásokkal rendelkezünk, amelyek segítségével korábbi feltételezésünk immáron bizonyossággá válhat. Először azonban tekintsük át az e problémát megvilágító fontosabb okleveleinket. 1. 1460 őszén Mátyás több, Nagyida várához tartozó birtokot adat vissza Perényi Jánosnak, amelyeket az ő parancsából (que iussu nostro) Szapolyai Imre tartott elfoglalva. Szapolyai a Felső Részek kapitánya volt.85 2. 1463 novemberében a budai káptalan előtt Serkei Loránd két unokája: Tóbiás és János tett panaszt amiatt, mert Szepes megyei Dunajec várukat Szapolyai István, testvérének: Imrének meghagyásából elfoglalta és megszállva tartja. Fellépésük azonban nem járt eredménnyel. Ezt követően 1467-ben ismételten bepanaszolták a Szapolyaiakat Dunajec általuk jogtalannak vélt elfoglalása miatt, akik végre válaszul előadták, hogy maguk nem jogtalanul szállták meg e várat és erről megfelelő iratokkal rendelkeznek, amiket készek egy későbbi időpontban bemutatni. Ennek esetleges megtörténtéről sajnálatos módon már nem maradt semmiféle híradásunk, az eseménysor azonban mégis elgondolkoztató. A foglalás pontos jogcíme előttünk nem ismert, de tény: a Szapolyaiak ekkor épp kapitányok voltak a Felső Részeken.8 6 3. Mátyás 1462 januárjában Boldogkő várát — amelyet három esztendővel korábban még a Parlagiaknak adományozott — 3000 forintért zálogba vetette, Kassának hangsúlyozván, hogy ennek egyik fő oka, nehogy a vár a csehek kezébe kerüljön. Az ügy kancelláriai relátora maga Szapolyai Imre volt.8 7 Éppen ezért figyelemreméltó, hogy két évvel később viszont már arra utasította a várost a király, hogy a várat adják Szapolyai Imre kezébe, aki a város érdekében, bizonyos katonai mentességekért járt közbe nála. Imre testvére, István ekkor a Felső Részek kapitánya volt. Mostanáig ezen oklevelek jelentettek támpontot a kapitányok vár kisajátítási jogának feltételezéséhez. További konkrét esettel sajnos ma sem rendelkezünk, azonban nem feledve a Szapolyaiak közismert erélyességét a birtokszerzések lehetősége terén, illetőleg a hűtlenség esetén fennálló fej- és jószágvesztés szokását, talán mégsem felesleges tovább kutatva esetleges, a fentiekkel összefüggő előzményeket vagy gyanúba hozható törvényi hátteret keresni. S ezt nem is minden kor mindennek végrehajtása egyáltalán nem volt akadálymentes. Vo. Kubinyi András: Mozgósítási és hadseregellátási problémák Mátyás alatt. Hadtörténelmi Közlemények 103. (1990) 70. 84 Horváth: Szapolyaiak 107-109. 85 Uo. 107. 86 Uo. 107-108. 87 A relatios jegyzetben szereplő személy legtöbbször nem csupán közvetítette az oklevélkiadási utasítást a kancelláriának, hanem sokszor maga volt az ügy felelőse, ő terjesztette azt a királyi tanács elé. Vö. Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Budapest, 1930. (A magyar történettudomány kézikönyve II/3.) 172-173. (különösen a 8. jegyzet)
