Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Richárd: A Felső Részek kapitánysága a Mátyás-korban 929
940 HORVÁTH RICHÁRD közvetlen királyi akaratot, más lehetőséggel nem számolhatunk, mint a Szapolyaiak hatalmi ambícióival.5 3 A kapitányság és a vele járó királyi sereg talán kellő nyomatékot jelenthetett a nekik megfelelő személyeknek a kérdéses megyékkel és azok ispánjaival való elfogadtatásához, különösen ha azok vagy távolabbi birtokosok, bárók vagy a harci események miatt távollévő személyek voltak.5 4 Megválaszolatlan kérdésként mármost csak az áll előttünk, hogy mindezt miként vette tudomásul Mátyás. Az általános gyakorlatot meghatározó középkori jogszokásokat figyelembe véve leginkább erélyes fellépést várnánk a királytól, erre azonban forrást nem találhatunk. Sőt, az 1460-1475 közötti másfél évtized a Szapolyai család páratlanul gyors és rendkívüli méretű birtokadományokkal teletűzdelt felemelkedését hozta magával. Mindemögött értelemszerűen az uralkodó állt. A még csak kialakulóban és megszilárdulóban lévő központi hatalom esetében a fentebb tárgyalt jelenségek nemhogy rosszallást váltottak ki, hanem feltehetjük egyfajta hallgatólagos királyi hozzájárulás létét is. Hiszen a feltétlen Mátyás-hű Szapolyaiak hatalmának megerősödésével a Felső Részeken közvetett módon a királyi hatalom is új bázisra lelt. Kibontakozni látszik tehát a kép: a Felső Részek kapitányait az uralkodó irányította a husziták által veszélyeztetett területekre, minden egyes alkalommal parancsba adva nekik, hogy mely megyék területén működhetnek. Többük ezen kívül megyésispáni tisztséget is viselt kapitánysága területén, illetőleg a Szapolyai család feltehetően épp kapitányi tisztségét is felhasználva további megyék fölötti befolyásra tett szert. Katonai hatáskör Közhelyszámba menő az állítás: a középkori Magyarországon kapitányok általában katonai feladatokat láttak el. Nem volt ez másképp a Felső Részek kapitányságával sem. Esetükben azonban lehetőségünk van arra, hogy némileg árnyaltabb képet rajzoljunk e tisztség betöltőinek személyi összetételéről és katonai feladatairól. Ehhez az általuk kiadott, s több észak-magyarországi szabad királyi városi levéltárunkban értékelhető mennyiségben fennmaradt okleveleik vizsgálata nyújt alapot. 53 Ennek a Perényiekkel szembeni megnyilvánulására: Tringli István: Hunyadi Mátyás és a Perényiek. Levéltári Közlemények 63. (1992) (a továbbiakban: Tringli: Mátyás és a Perényiek) 179-180. 54 Közvetlenül erre utaló adattal ugyan nem rendelkezünk, de a Szapolyaiak erőszakosságát támasztja alá a következő három eset is. 1463. VI. 14.: A Márkusfalvi Máriássiak tiltakozása, mert Szapolyai Imre és István több birtokukat elfoglalva tartják. DL 15844. (NRA 1554-43.) - 1463. XI. 16.: A Zombori család tiltja el Szapolyai Imrét és testvéreit a Zemplén megyei Zombor birtok jogtalan birtoklásától. DL 25994. (Ismeretlen prov. iratok) - 1462. június 2-án a budai káptalan előtt Perényi Miklós és János azért tiltakoztak, mert korábban őket a király és a Szapolyaiak több birtokukkal kapcsolatosan bevallásra kényszerítették. Elmondásuk szerint a bevallást... non sponte et libéré, sed per violentiam et potentiariam compulsionem... Mathie... regis... et ipsius Emerici thesaurarii ipsis facere opportuissent. Tringli: Mátyás és a Perényiek 180. - Talán az imént tárgyalt jelenség is elősegíthette, hogy az országgyűlés 1486-ban kötelezte a királyt, hogy csak megyebeli személyt tegyen ispánná, s az ispánt pedig, hogy ugyancsak megyebéli alispánt állítson. Décréta regni Hungáriáé 1458-1490. Francisci Döry collectionem manuscriptam additamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke. Budapest, 1989. (a továbbiakban: Deer. Hung. 1457-1490.) 299.
