Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Richárd: A Felső Részek kapitánysága a Mátyás-korban 929
A FELSŐ RÉSZEK KAPITÁNYSÁGA A MÁTYÁS-KORBAN 941 Elemzésünket a kapitányi tisztség szervezeti felépítésének bemutatásával érdemes kezdenünk. A Felső Részek kapitánysága ugyanis minden, a korábbi kapitányi hivatalok analógiájára támaszkodó várakozásunkkal ellentétben, differenciált szervezetet takar, amit az oklevelek terminológiája is tükröz: 1461-1463 között egyszerre találkozhatunk a Felső Részek főkapitányaival (supremus capitaneus), kapitányaival (capitaneus), és alkapitányaival (vicecapitaneus). Érdekes odafigyelnünk az egyes szinteket elfoglaló személyekre is, hisz a tisztség megosztásának okára talán épp ők kínálják a megoldást. Főkapitányként kizárólagosan Szapolyai Imrével találkozhatunk, aki azonban kapitányi megnevezéssel is előfordul. Vele egy időben Szapolyai István, Magyar Balázs és Upori László hol kapitányokként, hol alkapitányokként tűnnek föl.5 5 Szerfelett valószínű, hogy e helyütt nincs másról szó, mint hogy Mátyás a Szapolyai testvérpár mindkét tagját (a harmadik testvér: Miklós egyházi személy, Erdély püspöke volt5 6 ) kapitányi méltósághoz akarta juttatni, s Imrét István felettesévé kinevezve, egyfajta tiszteletbeli címmel ruházta fel. Rendelkezésre álló forrásaink kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Imre — aki 1459-1464 között a kincstartói hivatalt is betöltötte — 1460-1465 között, amikor a Felső Részeken a leghevesebb harcok dúltak, kevés kivétellel Budán, illetve később, az 1464-től elnyert dalmát-horvát-szlavón bánság okán,57 a délvidéken tartózkodott. Ezzel szemben testvére ténylegesen a harctéren vagy annak közvetlen közelében mozgott, s onnan irányította a hadműveleteket.58 E feladatbeli megosztás indokolhatta, hogy egyikük főkapitány, míg másikuk kapitány volt, ugyanakkor elképzelhető, hogy az alá- és fölérendeltség csak jelképes vagy kevéssé jelentős lehetett, már csak a családi kapcsolat miatt is.5 9 Ugyanez 55 A részleteket a dolgozat végén található archontológiai tábla tartalmazza. 56 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen VI. (1458-1473) Herausgegeben von Gustav Gündisch unter Mitarbeit von Herta Gündisch, Gernot Nussbächer und Konrad G. Gündisch. Bukarest, 1981. 191. 57 Imrét az 1464. április 6-i koronázási hitlevél már dalmát-horvát meg szlavón bánnak nevezi. Deer. Hung. 1457-1490. 150. 58 A Szapolyai család tagjainak itineráriumát egy másik dolgozat keretében kívánom közrebocsátani. István az 1460-as évek első felében rendkívül sokat tartózkodott új birtokukon, Késmárkon, itt rendezve be kapitányi székhelyét. Kubinyi: Nagybirtok és főúri rezidencia 215. Első ismert itteni keltezése: 1462. VI. 24. DL 70268. (Szinyei Merse es. lt. 41.), a tárgyalt időszakból az utolsó: 1465. I. 12. Bártfa 1567. Szapolyai Imre csak elvétve tűnik föl a városban: 1464. VII. 9 DL 69023. (Berzeviczy cs. berzevicei lt. 284.), s legközelebb: 1465. IX. 28. DF 281758. (Késmárk v. lt. Pergamen oki. 68.) A város stratégiai szerepére látszik utalni, hogy legkésőbb 1465 őszére várkastély is épült területén.... ab eo tamen tempóra, quo in dicta ciuitate nostra castellum erectum esset, in locoquo ipsius castelli quamvis nonnulli domus destructe essent... DF 281757. (Késmárk v. lt. Pergamen oki. 67.) - A késmárki kapitányi központ létét támasztja alá Dtugoss idevágó feljegyzése is:... capitaneus Stephanus in Kyesmark tenutarius et Emerici Diak gubernatoris Hungarie germanus... Iohanis Dhigossi seu Longini canonici quondam Cracoviensis históriáé Polonicae liber XIII et ultimus. Lipsiae, 1712. 343-344. Szapolyai Imre kormányzóként való említése feltehetően későbbi kormányzóságának időbeli visszavetítése lehet. 59 Bonfmi azért megjegyzi, hogy István kisebb jelentőséggel bírt Imrével szemben. Mátyás... in superioribus Emericum e paternis amicis haud dubie primarium spectate virtutis et sapientie virum, in inferioribus vero Ungarie partibus Michaelem auunculum rite prefecerat.... Stephanus Emerici fráter natu minor impari auctoritate, contra tunc fortitudine et probitate pari, ut cum fraterna laude certaret, in eo bello fuit. Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum decades. Ediderunt Iosephus Fógel - Blasius Iványi - Ladislaus Juhász. Lipsiae-Budapest, 1936-1941. III-X-213-216. Bonfini Szapolyai társaként Báthori Istvánt is említi, azonban ezt kizárólagosan fantáziája termékének kell
