Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897
A ROZGONYIAK ÉS A POLGÁRHÁBORÚ (1440-1444) 923 nem ismert, de az biztos, hogy a sereg elosztását át kellett szervezni,18 2 és talán az indulást is emiatt kellett elhalasztani. Némi konfúzióra utal ugyanakkor, hogy a Simon püspök rendelkezésére bocsátott kontingensek még július 8-án sem érkeztek meg Zemplénbe, és Rozgonyi azért kérte Ulászlótól a Várdai-csapatok átengedését, mert azokat már készen találta. Nyilván arról volt szó, hogy az északkeleti bárók többségét, ahogy a dunántúliakat sem, nem mozgósították a török ellen,18 3 és így időbe került felszerelésük. Ez magyarázza a püspök Dlugosz által is említett késlekedését, ami Rihnó feladásához vezetett. Rozgonyi' végül augusztusban érkezett meg a Szepességbe,18 4 de nem ütközött meg Giskrával,18 5 hanem szeptember 1-én fegyverszünetet kötött vele Ulászló személyében és hatalmával felruházva.18 6 A főkancellár eszerint szabad kezet kapott uralkodójától a konfliktus rendezésére, és ő a megállapodást azzal pecsételte meg, hogy a főkapitányhoz adta feleségül György bátyja egyik lányát.18 7 Fontos megemlíteni, hogy Dlugosz állításával ellentétben Ulászló nem indult el Budáról július 22-én, hanem megvárta, mit végez Simon püspök Giskrával, és csak ezt követően, szeptember 5. után indult a török ellen.18 8 Az ország irányításával Ulászló Rozgonyit mint főkancellárt, Szécsi Dénes érseket és Hédervári nádort bízta meg.18 9 Ulászló távozása jeladás lehetett a János-fiaknak. A király számolt azzal a lehetőséggel, hogy távolléte alatt a Dunántúlon zavargások törhetnek ki, ezért pittend, und meynen wider eyn veit zu machen und Reychnaw zu retten, aber sy wissen nicht womitt, sunder der pischolf von Erle hatt den kunig gepetten daz er im ober die dewtschen dirlewbe, er wolle wol XX m gulden auss in sackmanen, domitt er herrn Gyskra vom felde und auss dem lande treyben wulle." 182 Ezt mutatja, hogy a Várdai fivéreket június 28-án még arra utasítja a király, hogy csapataikkal haladéktalanul induljanak Nándorfehérvárra (Zichy IX. 60.), július 8-án viszont egy újabb királyi parancs már Rozgonyihoz irányítja őket (DL 55261.). 183 Vö. DRH. 322. 184 Katona XIII. 234. Simon püspök indulása előtt előrelátóan még egy iktatóparancsot is kieszközölt Ulászlótól, mely a szepesi káptalant utasította Simon és György bevezetésére Szepesvár birtokába: DL 13728. 185 A lengyel krónikás szerint azért, mert „nem bízott az övéiben" (forte suis diffidebat): Dlugosz 676. 186 Gr. Teleki J.: Okmánytár 135-140. Egy kortárs levél szerint Giskra Telkibánya átadását is megígérte a püspöknek. Utóbbi forrásunk egyébként, ha még szükséges, további bizonyítéka annak, hogy a Dlugosz által elbeszélt események kivétel nélkül 1443-ban történtek. A lengyel krónikás szerint ugyanis a Rihnó eleste után kötött békében szabadult ki Talafúz, és Simon püspök rosszindulatából maradtak Giskra fogságában a korábban ejtett előkelő lengyel foglyok. Nos, levélírónk gyakorlatilag ugyanezt állítja 1443. szept. 4-én: „dorczu sullen dy Ungern alle gefangen alz herren Thalafus und den grossen Pereny Janusch und andre gefangen sullen freyen und ledig auflossen... Item mitt den polaken ist kein frid beslossen, allein mit den wngern, auch sul der her dy polan dy her (!) noch gefangen hat in seiner gefengnis halden, went der pischolff wolde nicht dy polan in den fride beslissen noch sy aus irem gefengnis freyen." DF 213098. 187 Dlugosz 676. A krónikás állítását megerősíti Aeneas egy későbbi levele (Katona XIII. 236.), amely szerint Giskra követe Bécsben „retulit dominum suum, quamvis uxorem alterius haberet, stabili mente Ladislai partem tueri, пес timere aliquem, пес debere ilium sic esse uxorium ut propter feminam regem deserat, sed viam sibi per hoc pátere qua sibi attrahat alienos, mulieremque viro subesse, non virum mulieri, et hoc coniugium non parum conducere Ladislao. " 188 Stanislaw Sroka: I. Ulászló itineráriuma (1440-1444). In: Történeti tanulmányok IV Debrecen 1995. 37. Szept. 2-án még Budán ülésezik a királyi tanács: DL 106482. 189 1443 (je c 16-án mint vicarii generates saját pecsétjeik alatt állítanak ki oklevelet Budán: DF 237766.
