Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897
924 PÁLOSFALVI TAMÁS távozása előtt igyekezett kétoldalú szerződésekkel összekovácsolni ottani híveit. 19 0 Úgy látszik, hogy a Szécsi fivéreket is sikerült rábírni a fegyveres ellenállás beszüntetésére.19 1 A dolog mögött nyilván Cesarini legátus és Dénes érsek megállapodását kell keresnünk, erre utal az érsek vikáriusi megbízatása is. 1443 őszén mégis kiújultak a harcok. Az első felvonásban a három Rozgonyi fiú, János, Rénold és Osvát ostrom alá vette Kanizsa várát,19 2 talán októberben.19 3 Ennek előzményeként Rénold foglyul ejtette Kanizsai Imrét.19 4 Nem kizárt, hogy Imre ismét visszatért Ulászló hűségére, és megpróbálta eltávolítani a János-fiakat a birtokaiból, ezzel magára vonva a János-fiak haragját.19 5 A fogoly Kanizsai familiárisai az Alsólendvai Bánfi testvérekhez fordultak segítségért,19 6 ami a konfliktus kiszélesedéséhez vezetett. A harcokba bekapcsolódtak az ugyancsak érintett Gersei Petők,19 7 ami viszont a Rozgonyiak ellentámadását vonta maga után; utóbbiak, felmondva az addig érvényben lévő treugát, novemberben több irányból is a Pető birtokokra törtek.19 8 A harcok áthúzódtak a következő évre is,19 9 amikor aztán döntő fordulat történt. A diadalmasan hazatérő Ulászló király végleg megelégelte a Rozgonyiak dúlásait, és elszánta magát a helyzet rendezésére.20 0 Parancsára a 190 DL 92948. (1443. júl. 15. körül); DL 92949. (1443. júl. 23.); DL 92950. (1443. júl. 30.). Utóbbi kettő, melyben a Gersei Petők Lévai Lászlóval, ill. az Alsólendvai Bánfi testvérekkel lépnek szövetségre, nemcsak a szövegezése hasonló, hanem az írása is. Mivel mindkettő Budán, a király jelenlétében született, valószínűleg több hasonló dokumentum is készült ekkor, csak nem maradtak fenn. 191 DL 92953/a. Aligha véletlen, hogy a Gerseiekkel kötött treuga éppen 1444 böjtközépig, vagyis a török elleni hadjárat tervezett idejére szól. 192 Zala II. 519-521. Megjegyzendő, hogy, mint azt magának Kanizsai Imrének egy későbbi bevallásából tudjuk (DL 13820., 1444. nov. 26.), Kanizsát a zavaros idők alatt nemcsak a János-fiak ostromolták, hanem „Ciliéi gróf és a Marcali urak emberei" is, mégpedig fordított sorrendben. Mivel a Marcaliak tudomásunk szerint soha nem szakítottak Ulászlóval, utóbbi ostromra csak akkor kerülhetett sor, amikor valamelyik Ciliéi a király pártján volt. Márpedig éppen ez volt a helyzet 1442 augusztusától, amikor Ciliéi Frigyest huzamosabb időn keresztül Ulászló udvarában találjuk. Az ostromot így 1442 szeptembere (amikor Kanizsai Imre utoljára tűnik fel Ulászló pártján) és 1443 júniusa közé kell tennünk. 193 Láttuk, hogy id. János aug. 8-án (DL 13170.) és 17-én (PRT. VII. 546-547.) még Fehérváron tartózkodott, szept. 9-én pedig Csókakőn (DL 100566.). Kanizsai Imre november végén még mindig fogságban van (DL 92957.). Az ostromra a két utóbbi időpont között kerülhetett sor. 194 A várnagyok oklevelében (1. feljebb a 192. jegyzetet) világosan arról van szó, hogy Imre Rénold fogságában van. 195 1443 június 27-én Ulászló ismét fidelis noster-nek nevezi Kanizsait, felszólítván a kamarahaszna behajtásának engedélyezésére (DL 92947.). Figyelemre méltó azonban, hogy ugyanebben a levélben Rénoldot nem nevezi hűtlennek. 196 L. a 192. jegyzetet. 197 Rozgonyi Rénold és Osvát egy datálatlan (helyesebben igen furcsán datált) és meglehetősen enigmatikus fogalmazású levelében felrója a Gersei Pető fivéreknek, hogy megsértve a köztük fennálló barátságot (vinculum fraternitatis) segítséget nyújtottak a Bánfiaknak Kanizsa claustrum ostrománál (Stephane et Paulo de Lyndwa contra nos vestros satrapas ad opsidendum (!) claustrum Canisa tradidissetis): DL 94020. Claustrum talán csak elírás Castrum helyett, de ez távolról sem biztos. 198 DL 92955., DL 92956. 199 Bánfi Pál capitalis emulus-апак nevezi Rénoldot 1444. januárban: DL 92961. 200 Valószínű, hogy a győztes téli hadjáratra tekintettel Ciliéi Frigyes és főleg Brankovics despota ugyancsak nyomást gyakorolt Ciliéi Ulrikra a Rozgonyiaknak juttatott pénzügyi és katonai támogatás megszüntetése érdekében.
