Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897
922 PÁLOSFALVI TAMÁS fegyverszünetet nem kötött Giskrával.17 5 A tévedés forrása Dlugosz, aki az 1442. év alatt meséli el Rihnö elfoglalását, holott az a következő évben történt. Őt követte azután Tóth-Szabó László, aki ennek megfelelően két megállapodással számolt: az egyik eredményeként szabadult volna ki (a valójában csak egy évvel később foglyul ejtett) Talafúz, míg a másik a jól ismert fegyverszüneti szerződés 1443 szeptemberéből. Valójában, mint látni fogjuk, a két megállapodás egy és ugyanaz, és az utóbbi időpontban került rá sor. 1443. elején meghalt Rozgonyi ifj. István.17 6 Helyét a fia, Sebestyén vette át, de róla ezekben az években még nem sokat tudunk. A Simon-fiak pozsonyi és csöllei várnagyai ugyan továbbra is rendszeresen zaklatták a pozsonyiakat,17 7 de komolyabb fegyveres konfliktusról Erzsébet halála után nincs hír. Ennek megfelelően Simon püspök immár minden figyelmét az északnyugati helyzetnek szentelhette. 1443. elején egyháziak gyűlésén elnökölt Budán,17 8 és ugyanott találjuk egész január folyamán.17 9 Szinte biztosra vehetjük jelenlétét, mint főkancellárét, az áprilisi budai gyűlésen. Véleményem szerint ezután került sor azokra az eseményekre, amelyeket Dlugosz az. 1442. esztendő alatt mesél el. Simon püspök a hazatérő lengyel bárókat kísérte Egerig, ahol rajtuk ütött Giskra egyik kapitánya, Talafúz, kirabolta a várost, és foglyul ejtette Odrawansch Péter lengyel főurat. A püspök magyar és lengyel csapataival üldözőbe vette Talafúzt, elfogta, majd Budára vitte.18 0 Itt érte utol Perényi Miklós, aki azzal a hírrel érkezett, hogy Giskra időközben ostrom alá vette Rihnót. Simon püspök a török elleni készülődés csúcspontján ért Budára, nem lehetett tehát könnyű dolga, amikor Rihnó felmentéséhez próbált katonákat és pénzt szerezni. Egy városi követ beszámolója szerint a püspök a (budai?) németektől akart húszezer aranyat kisarcolni a hadjárat céljára.18 1 A terv kimenetele 175 Tóth-Szabó: Cseh-huszita 193. 176 Január 25-én már néhai: Tóth-Szabó: Cseh-huszita 381. 177 Pl. DF 250465. (1443. jan. 11.); DF 241890. (1443. jan.); DF 241897. (1443. márc. 14.) 178 DF 250465: „unacum nonnullis huius regni prelatis et jurisperitis" ítélkezik Budán. 179 DL 59278., DL 50131. 180 Dlugosz szerint a püspök és a lengyelek Húsvét után távoztak Budáról. Az ünnep 1442-ben április l-re esett, tehát ha nem azonnal indultak, és nyugodt tempóban haladtak, április közepére akkor is meg kellett érkezniük Egerbe, ahol, bőven számolva, egy hétig pihenhettek. Az éjszakai rajtaütés után azonnal üldözőbe vették Talafúzt, és talán még a rákövetkező napon utol is érték. Ennek tehát legkésőbb április végén kellett történnie. Ehhez képest azt látjuk, hogy Talafúz még június 25-én és 28-án is szabadon tevékenykedik, alighanem éppen Perényi Miklós sárosi várát, Kőszeget ostromolja (DF 213076., 213077.). Mi több, Erzsébet királyné még július 11-én sem tudja, hogy Talafúz fogságba esett volna (DF 228670.). Más a helyzet a következő esztendővel. Ekkor Húsvét április 21-re esett, és alig két és fél héttel később már táborban találjuk Simon püspököt: ráadásul olyan sebesen kellett távoznia Egerből, hogy egy oklevelet már nem is maradt ideje megpecsételni (Zichy IX. 51-52.). Június 4-én pedig már ismét Budán van. Az adatok annyira egybecsengenek, hogy lehetetlen hitelt adnunk Dlugosz előadásának. Közismert, hogy Dlugosz sok évvel az események után dolgozta egybe értesüléseit, és, bár hivatalos dokumentumokat is használt, és nagyon sok mindenről tudott, kronológiája sokszor nem megbízható. Vö. Engel Pál: A szegedi eskü és a váradi béke. Adalék az 1444. év eseménytörténetéhez. In: Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket gondozta Csukovits Enikő. Budapest 2003. 203. 181 DF 213092. (1443. jún. 10.): „Nu ist der pischolf von Erle am nagstvergangen dinstag gen Ofen kommen, und do dann der Peren Mikloss von Reichnow auch her kommen ist, rettunge
