Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897
A ROZGONYIAK ÉS A POLGÁRHÁBORÚ (1440-1444) 911 kap a vár átadására, ami önmagában azt mutatja, hogy az ostrom sikertelen maradt. Fél év alatt gyökeresen változhatott a hadi helyzet, de ha nem, az ispán akkor sem egyszerűen kapitulált: szabályos alkut kötött, Vöröskőt, illetve Komáromot kérve ellenszolgáltatásul. Igen jellemző, hogy Komárom néhány évvel korábban még Rozgonyié volt tisztségként, akárcsak Pozsony és Nagyszombat. Most a Szécsi testvérek igazgatták,8 8 Erzsébetnek tehát, ha állni akarta szavát, legkitartóbb híveit kellett volna megsértenie, hogy Rozgonyinak adhassa az uradalmat. Valószínűbb azonban, hogy egyik fél sem óhajtotta állni a szavát. Erzsébet esetében csak gyaníthatjuk, hogy kedvezőbb alkalomra várt, Rozgonyiról viszont tudjuk, hogy kétszínűén járt el. Azt, hogy október 22-én Ulászló még mindig hívének nevezi a pozsonyi ispánt,8 9 magyarázható azzal, hogy még nem értesült a megállapodásról. Október 28-án9 0 és november 7-én,9 1 amikor Rozgonyi újabb adományokat kap Ulászlótól, ez még mindig elképzelhető, bár kevésbé valószínű. November 19-én azonban végleg lehull a lepel. Ulászló újabb adományleveléből kiderül, hogy a király tudott a pozsonyi megállapodásról, sőt arról is, hogy azt a felek kölcsönös biztosítékokkal erősítették meg.9 2 Mindegy, hogy Ulászlót utólag értesítették, vagy előre tudott a dologról; a lényeg, hogy maga nem tekintette hűtlenségnek Rozgonyi tettét, sőt, megjutalmazta kitartásáért. Egyébként maga Erzsébet is tisztában volt a megállapodás valódi természetével: 1441. márciusában fegyverszünetnek nevezte azt,9 3 ekkor már szó sem volt tehát az ispán meghódolásáról. A fegyverszünet határideje, vagyis 1441 április 24. előtt Rozgonyi ennek ellenére esküjéhez híven, legalább szóban a királyné hívének mutatta magát. Önmagában a serenissima nostra regina kifejezés, amellyel Erzsébetet illette, nem pártválasztás jele, hiszen az Ulászlót megválasztó rendek is így nevezték az egyébként törvényesen megkoronázott magyar királynét. Egészen egyértelműnek tűnik viszont fogalmazása, amikor a pozsonyiakat arról tájékoztatja, hogy a királyné tudta és akarata nélkül nemcsak fegyverszünetet nem köt, hanem semmi egyebet sem tesz.94 Ekkor (február 18-án) Ulászló még Pápán várja csapatai megérkezését, a dunántúli hadjáratra készülődvén, a katonai helyzet tehát távolról sem tisztázott. Március 8-án Rozgonyi megint úgy beszél magáról, mint aki egy táborba tartozik Erzsébettel és a pozsonyiakkal.9 5 A királyné ugyanakkor közbenjár a pozsonyiaknál Rozgonyi és a familiárisai érdekében a helyi zsidók kezében lévő zálogos javaik kiváltása ügyében,9 6 mi több, az ő pozsonyi ispánjának 88 Engel P: Archontológia I. 344. 89 DF 279631. 90 DL 13588. 91 DL 13589. 92 DL 13594: „tandem regina predicta capcionis huiusmodi castri (sc. Posoniensis) spe frustrata certorum dierum cum ipso comité Stephane treugas fecit, mutuis per partes hincinde caucionibus roboratis. " 93 DF 239776. (1441. márc. 5.): „ir (a pozsonyiak) wol wisset, daz wir mit dem span und er mit uns noch uncz auff sand Jorigen tag in frid sten" 94 DF 250460. (1441. feb. 18.): „nos absque scitu et voluntate serenissime domine nostre regine, domineque nostre graciose, cum aliquibuscunque trewgas suscipere audiremus, quin sine scitu et voluntate serenitatis sue quidquam facere volumus" 95 Tóth-Szabó: Cseh-huszita 376. 96 DF 241843. (1441. ápr. 3/7.)
